Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

volna színháztudományi szempontból ennek a cseh-lengyelszlovák—magyar művészeti körnek a vizsgálata. Elégedjünk meg most néhány lengyel példával. Itt megint felaerül a keleti-szláv, orosz-ukrán-belorusz összefüggések problémája. Ilyen keleti szláv mesterek nagy szerephez jutnak az első Jagellók korának lengyel művészetében, hiszen ez a később Cseh— és Magyarország trónját is elfoglaló dinasztia litván-belorusz eredetű volt. - Keleti-szláv mesterek festik ki a XV. században a sandomierzi székesegyházat, s a gótikus ivek közé odafestik Mária halálának erősen bizáncias-oroszos kompozícióját, amely kompozíció ugyanakkor - alakjainak csoportosításával, mozgatásival - félreérthetetlenül a teátrálitás szférái felé utal« I?eltehetjük, hory a Jagellók korának lengyel misztérium-drámáiban is bizánci, szláv és nyugati inspirációk keveredtek. Es legyen szabad mindjárt Kardos Tibornak egy nagyon finom észrevételét idéznem: "A XVI. század eleji irodalaunk hallatlanul gazdag passiós elemekben, méghozzá dramatizált passiókban". - Kos, ez éppen a Jagellók kora, s igy talán nem kell túlságos merészség ahhoz, hogy Lengyelország, azon keresztül pedig a belorusz-ukrán-orosz világ falé futó szálakat keressünk. Nem véletlen, hogy középkorvégi "dev6ciÓ3 játékainknak" egyik legkedveltebb motivuma, a halott Krisztus siratása, éppen 145o körül talált olyan művészi kifejezést a lengyel festészetben, mint amilyen a tsrnówi Egyházmegyei Muzeumba került choaranicei Qplakiwanl

e. vagy a krakkói Nemzeti Muzeum hasonló tárgyú képe. ííindkót festmény világosan bizonyitja a "devóciós játékok" jelenlétét a XV. századi Lengyelországban. Ezek, ós a horvát glagoliták már emiitett "devóciós játékai" minden bizonnyal befolyásolták a magyar drámatörténet fejlődését. Külön fejezetet érdemelne a barokk anyag, hiszen ennek a korszaknak képzőművészeti ábrázolásai valóságos kincsesbányái a színháztörténeti kutatásnak. A szlovén barokk - 78 -