Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

i3kolai vagy már a polgári színjátszás iskolai keretekben való kezdete? Ami a belső fejlődést és a külső hatásokat illeti: a magyar színjátszásban és az erdélyiben egyidőben jelentkezik a magyarországi drámairodalom, valamint az erdélyi dráma a maga polgárosodást elősegítő problematikájával, feudalizmus elleni élével. (Nem véletlen, hogy az erdélyi dráma megteremtői között ott vannak Kótsi Patkó János és a színészek, akik a feudalizmus elleni harcnak kombattán3 képviselői.) Igen ám, de a polgárosodó erdélyi színjátszás repertoárján kezdettől fogva ott van és végigvonul a mai napig Shakespeare, Sohiller és általában minden jelentősebb szerző jónéhány müve. Ezt azért hangsúlyozom, mert igen érdekes jelenség, hogy 170 év alatt nem tudott betörni és nem tudott megállapodni az erdélyi színjátszásban Corneille vagy Racine, vagy a spanyol dráma. (A shakespeare-i vonal mellett a francia drámából kezdetben csak tioliere szerepelt, később aztán a romantikus fejlődés szakaszában elönti az erdélyi színpadot elsősorban Victor Hugo, aztán a francia társalgási dráma.) Nyilván társadalmi okai is vannak, hogy Shakespeare-rel ós Schillerrel szórakoztat és küzd, a maga eszményeiért, a polgári színjátszás. Hogyha Shakespeare háziszerzővé válik Erdélyben 1794től, akkor azt hiszem logikusan következik ebből, hogy a példakép Kótsi Patkó János ós a többi sziné3z számára Garrick és az angol színjátszás. És a XIX. század első felében is a Shakespeare-szinpad angol művelői a példaképek, majd a mult század közepén éppen a forradalmi és a romantikus dráma és játék kifejlődése idején a francia színészet, hogy aztán a századfordulótól ezt helyettesítse Pest, Bécs, Berlin hatása. Itt kell megemlítenem egy mis Irányú hatást, bizonyos kelet-európai hatást, amely Közép-Európán keresztül jut el Erdélybe, illetve Romániába« a századfordulótól igen nagy - 67 -