Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hont Ferenc elnöki megnyitója - D. Dömötör Teklas A kelet-európai színjátszás kezdetei

Ilyenfajta összehasonlítást végezhetnénk, a XVIIXVIII. századi főúri szinházak és műsoraik között is. Az orosz jobbágyszinházak (pl. Seremetyev szinháza) a magyar Esterházy-család színházai, a lengyel és cseh főúri színpadok, mint pl. a varsói Lazinski parkban levő szabadtéri ós zárt szinpadok, a &eskjf- krumlov-i és más szihpadok között olyan párhuzamok vannak, melyeket a külföldi mintaképeken kivül elsősorban tipológiai egyezéssel magyarázhatunk. Rendkívül jellemző a kelet-európai fejlődésre az a tény is, hogy a nemzeti játékszínek megalakulása mindenütt igen magasrendű kulturális célkitűzéssel történik s hogy a színházat a nemzeti öneszmélés, a művelődés, a nemzeti nyelv csiszolása egyik legfontosabb eszközének tartják. Hont Ferenc igy jellemzi a magyar színjátszás fejlődésének általunk vizsgált szakaszát s valójában az egész keleteurópai szinház fejlődését: "Az állandó támadások veszélye és a folytonos háborúk következtében nálunk az erős központi hatalom a nemzettéválás és a polgárosulás előtt alakult ki. A városi polgári élet, a város és falu ellentéte lassabban fejlődött. Ez magyarázza, hogy a hivatásos színjátszás és a népi szinjáték kapcsolata nálunk sokkal szorosabb és sokkal tovább tart, mint nyugaton. Többek közt ez is indokolja a népi jelleget, a nemzetközi műveltséget egyesitő iskolai színház és az innen kihajtó diákszínjátszás kiemelkedő jelentőségét. A nemzettéválás és a polgárosulás kettős elnyomás alatt történik. Ennek következtében bontakoznak ki ós szilárdulnak meg a magyar szinjáték legértékesebb hagyományait a harcos politikai jelle

g, a szenvedélyes hazaszeretettől fűtött küzdő szándék a nemzeti függetlenségért ób művelődésért, a társadalmi haladásért, a valóság hiteles tükrözéséért... Színjátékunk századokon át több nemzetiségű állam keretei között fejlődött. A magyar nyelvű szinjá- 60 -