Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hont Ferenc elnöki megnyitója - D. Dömötör Teklas A kelet-európai színjátszás kezdetei

lent6B tényező, mint nyugaton. így a polgári hivatásos színjátszás kialakulása még a törökök által meg nem szállt országokban is évszázadokon keresztül késik. A fejlődés tehát a XV-XVI. századtól kezdve más vonalban haladt tovább Nyugat-Európában és Kelet-Burópában, többek között a török hódítás következtében előállott történelmi helyzet következményeképpen} hiszen, amikor Délkelet-Burópát elborították a színjátszással nem rokonszenvező mohamedán kultura hullámai, abban az időben ment végbe Itáliában az antik kultura ujraf

elfedezáee és az antik színi hagyomány felélesztése. Tehát lényegében összeesik, egyidőben játszódik le Kelet-Európában az antik kultura utolsó, késői hajtásának elfonnyadása és Nyugaton a klasszikus világ irodalmi újrafelfedezése. Ennek következtében KeletEurópa népeihez néhány évszázad késéssel, nyugati közvetítéssel jutott vissza az a hagyomány, melyet évszázadokon keresztül éppen ők őriztek meg Európa számára. Jó példa erre Görögország,ahol a klasszikus antik színjátszás öröksége a legtovább maradt fenn, hiszen a középkorban létrejöttek olyan alkotások, melyek a keresztény tartalmat antik formába öntötték. Methodiosz negyedik századi dialógusa vagy a Christos Pasoho

n cimü bizánci dráma egyaránt példái ennek az összeolvadásnak; az utóbbi dráma ismeretlen szerzője Euripidész és Aiszkhülosz drámarészleteket ad keresztény szereplők szájába és Euripidészt vallja mintaképének, mindezt a XII.században. Uégis Görögország szinte a legutolsó európai országok között volt, ahol az újkori polgári színjátszás kialakult. Az újkor első századaiban Kelet-Európa gazdasági és társadalmi fejlődése jelentősen eltért Nyugat-Európáétól. Ezekben a századokban a színjátszás és a társadalmi fejlődés összefüggése teljesen törvényszerű; ennek következtében a XTI-XVIII. századig a törökök által meg nem szállt kelet-európai országokban is nagyrészt olyan szini formák élnek tovább, melyek nyugaton már elavultak s ha léteznek - 58 -