Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

zat, aztán a közönség majd jön. Ha nem jön, az 5 baja.}. Tehát azt akarom kifejezni, hogy az uj magyar drámát megteremteni, vagy a szinházmüvészetünket megfelelő színvonalon tartani, a közönséggel együtt lehet, együtt kell és formálni is együtt kell, mert - amit mindnyájan tudunk - a dráma, a darab a közönség előtt, a közönséggel együtt realizálódik. Addig még nem darab, amig próbálják. A közönség reagálásából látjuk, hogy tulajdonképpen hogyan állunk ezzel a dSLrabbal. Szeretnék egy példát mondani. Az előbbi felszólalók említették Brechtet. líos, szeretném Hont Ferencet emlékeztetni, a Független Szinpad időszakára, a harmincas évekre. Emlékezzék vissza, hogy amikor Brechtet játszottunk a munkásközönségnek, pontosan tudtuk, hogy a közönség hogyan érez, mit kiván. Körülbelül azt is tudtuk, hogy mi a politikai programja. És akkor azt is tudjuk,hogy ennek a közönségnek melyik Brecht darabot, vagy egyáltalán melyik darabot kell bemutatni. És minden ugy sikerült, ahogy elképzeltük. Szóval: tudtuk elemezni a közönséget, és igy helyesen értelmeztük a darabokat. Meg kell vallanom, hogy ma gyakorlatban csihálni a szinházat nagyon nehéz. A közönség hallatlanul heterogén és néha nem tudjuk, hogy egy-egy olyan mondanivalóra, amit mi pontosan beállítunk a színpadon, a közönség hogyan reagál. Ez az akusztika kérdése, amit több felszólaló is emiitett. De vajon feltehető-e az, hogy ma nehezebb színházat csinálni, mint mondjuk a harmincas években, amikor a Független Szinpad működött? Ezt nem merném ilyen bátran kimondani, de azért néha ugy gondolom, hogy nehezebb. Miért? Mert az államosítás után megmondtuk azt, hogy az üzemi közönségnek fogunk játszani. Ismertük az üzemi közönség igényét és igy meg tudtuk határozni, hogy orosz klasszikusban, szovjet darabokban, külföldi, nyugati haladó darabokban ezeket és magyar darabokban pedig azokat fogjuk játszani. És ezzel sikerült 1949-ben, az államosítás időszakában s utána megnyernünk a közönséget.Azóta persze végigszántott bennünket - 44 -