Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

a sematizmus és egynéhány helytelen irodalmi és művészeti irány, ami sokat ártott a színházaknak.. De nem vitás, hogy ebben az időszakban nagyon sok olyan pozitiv darab került színre, amelyek irodalmilag és művészileg komoly benyomást tettek a közönségre. Most, ebben az időszakban,amikor tudjuk, hogy a társadalmunk a szocializmus épitésében hogy áll, nehezebben találjuk meg azt a hangot, amiről biztosan tudjuk, hogy a közönség ugy fogadja,ahogy azt mi elképzeltük. Szántó Judit a tartalom és a forma kérdését boncolgatta. Én a gyakorlatban ugy láttam,hogy a formának ilyen, néha szemérmetlen felhasználása azoknál volt, akik dramaturgiai problémákkal küzdöttek. Akik nem tudták valóban drámai eszközökkel következetesen kifejezni mondanivalójukat és akkor igénybe vettek akár egy narrátort, akár egy érdekes trükkel formát bontottak, és áthidalták ezeket a nehézségeket. Voltak olyanok, akik következetesen realista dramaturgia utján indultak el, s aztán - láttam, sokat vitatkoztunk ezen - hajótörést szenvedtek és akkor értékes mondanivalójukat különböző formai trükkökkel akarták kifejezni. Ilyenkor a szinház vezetősége az értékes eszmei mondanivaló ellenére is gondolkodik, hogy bemutassa-e a darabot vagy sem. Ugy gondolom, a legtöbb szinház, igazgató, rendező tudja, hogy a daraboknak milyen hiányosságai vannak. És mégis elő kell adni őket, mert igy lehet szolgálni a magyar dráma fejlődését. Szlovák László ezután az operett műfaj néhány problémájáról beszélt. Hont Feren

c zárószavában összefoglalta és pontosan megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyeket a felszólalók az Intézet munkatervébe beiktatni fontosnak tartottak. Majd az első napi tanácskozást bezárta. - 45 -