Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

érvet. De mégis van bennem valami ellenérzés, amit megpróbálok most primitív módon kifejezni. Ho.^y szinházi életünk elmaradt a társadalmi fejlődéstől, én ezt nem mondanám ilyen kategorikusan. Hont Ferenc az indokaiban fölvetette azt, hogy például a tehetség és az ideológiai felkészültség között különbség van. Kétségtelen, hogy ez fennáll és talán még fennáll néhány tényező. De én mégis ugy gondolom,hogy a társadalmi életünkkel - mondjuk - arányban fejlődik mégis színházművészetünk. Színházaink műsorán - országos viszonylatban - megtaláljuk mindazokat a szerzőket, akiknek müveit nyugaton, keleten egyaránt játsszák, de megtaláljuk a magyar és külföldi klasszikusokat is. Tehát a műsorterv valahogy mégis kifejezi azt az igényt, amit a társadalmi életünk is megkíván. Talán igaz az, hogy nem olyan színvonalon képviseljük a mai témákat, mint ahogy azt elvárják, vagy nem tudjuk a mai társadalmi problémákat olyan izzón,olyan forrón és olyan reálisan kifejezni, mint ahogy ez társadalmi életünkben jelentkezik. Erről a kérdésről lehetne vitatkozni. De akkor konkrétan, hogy melyik ez a darab, milyen az Író koncepciója, a színház előadása stb., szóval ennél sokkal részletesebb vitát kellene kezdeményezni, vagy részletesebben kellene megbeszélni. De azért nem mehetünk el a tétel mellett most sem ugy, hogy helyben hagyjuk. Noha, el kell ismernünk, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyekben Hont elvtársnak teljesen igaza van. Mint említettem: müsorpolltikánk igyekszik kifejezni azt az igényt, amit társadalmi fejlődésünk megkíván. De amikor megpróbáljuk a müsorpolitikánkban ezt kifejezni, akkor észrevesszük azt is, hogy nincs meg mellé a megfelelő tömegbázis. Persze azt mondjuk, hogy jó darabhoz mindig van közönség, jó darab mindig vonzza a tömeget és annak megvan a megfelelő sikere (mert csak azt nevezhetjük jó darabnak, amelynek megfelelő közönsége is van, szemben azzal az elgondolással, hogy mindenáron csináljunk uj szinhá- 43 -