Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

mert éppen az érdekelné, hogy milyen etapokon keresztül jutott el ez a szerelem a beteljesülésig. Ezzel kapcsolatban szeretném még elmondani, hogy olvastam a közelmúltban két francia szerzőnek, akik a mai périzsi bulvár Flers és Caillavet—jának a szerepét töltik be, Barillet-nak és Grédynek Kősténvpapagályo

k cimü komédiáját; az asszociáció alapja számomra kizárólag az volt, hogy a Kollégák

ban három jó barátnak, ebben a darabban pedig három nőtestvérnek, három lánynak a boldogságkereséséről volt szó. Ennek a darabnak - ami helyett még említhetnék egy csomó mást is, ez tényleg egy a tízezerből -, tehát ennek a darabnak az egyetlen erénye az volt, hogy a maga által választott formát tökéletesen ismerte, és hibátlanul kihasználta. A három lánynak a szerelmi vonala mert mi másról is lehetett volna szó - egy helyszínen tökéletesen össze volt fogva, a három szálat döntő etapjain keresztül láthattuk a szinpadon, és a néző ha a probléma egyáltalán izgatta, akkor teljesen kielégülhetett, mert Így az egyes szerelmi vonalakat fejlődésükben, csomópontjaikban láthattuk, minden akció, minden lelki fordulat vagy hatásában vagy ténylegesen ábrázolva volt a szinpadon. Hogyha szabad ezt mondanom: a saját témájához képest itt a két francia bulvárszerző mutatkozott dialektikusabbnak, mint az Akszjonov-regény szinpadi átdolgozója a maga darabjában. A drámában a harcot végig kell harcolni, ez régi közhely; viszont ha az iró erre nem képes, akkor nagyon kényelmes megoldás az epikus drámának ilyen jellegű felhasználása. Kétségtelen az, hogy az elmúlt években a film formanyelvében, formájában többet fejlődött, mint a szinház. Ez most csak egy hipotézis, amit megkockáztatok, de vajon nem azért van-e ez, mert a film csak pár évtizedes műfaj,amely csak mostanában kezdi megközelíteni és megtalálni a maga igazi kifejezési lehetőségeit, viszont a több ezer éves dráma fejlődése soréul kijegecesitett jó néhány olyan szer- 38 -