Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1
Hozzászólások
én itt egy friss színházi élményemmel kapcsolatban szeretnék csak valamit elmondani. Akszjonov Kollégá k cimii darabjáról van szó, amelyet nemrég volt alkalmam látni. A darab felhívja a figyelmet az epikus drámának néhány olyan veszélyére, amelyet sikerültebb darabokban a jó részletek, színvonalas irói megoldások elfedhetnek. Itt azonban elemi tisztaságában véltem felfedezni az epikus drámának néhány veszélyét. Természetes, hogy az arisztotelészi szabályok, a feszes dramaturgiai szabályok nagymértékben tágithatók, sőt a téma ezt néha egyenesen meg is kivánja; a .ralilel életé t, a Pesti embere ket épp ugy nem lehetne ilyen keretekbe beszorítani, mint Shakespeare királydrámáit. Vannak azonban, érzésem szerint, zártabb és belterjesebb, inkább egymagu témák,amelyek ezt a módszert megkivánják. Viszont, és ez korunkban nagyon elterjedt nézet, az irók az ibseni drámatechnikát például valahogy nagyon is sokszor a bulvárral asszociálják és azt mondják, hogy ezzel a technikával manapság már csak bulvárdrámának illik operálni. Az Akszjonov-darabból egyetlen egy motivum ragadta meg ilyen szempontból a figyelmemet. Van egy kép, amelyikben a szerelmes pár, egy férjes asszony és egy fiatalember, azon töprengenek és azon vivódnak, hogy össze;<.össék-e a sorsukat. Az asszonyt nagyon sok szál köti a férjéhez: érdek, karrier, hála stb. És amikor kimennek a szinpadról, a néző - ha valamilyen megoldásra egyáltalán elkészült -, akkor az inkább egy tragikus megoldás lenne, az, hogy ezek nem tudnak összetalálkozni. És akkor lepereg néhány kép, néhány ilyen epikus kivágás, ahol erről a problémáról, ezekről a figurákról szó sem esik, az asszonnyal már többet nem is találkozunk, és az utolsó képben egész váratlanul, mellékesen, a fiatalember bejelenti, hogy ősszel el fogja venni feleségül a fiatalasszonyt. Nos, ha a nézőt maga a probléma érdekli - márpedig ez nyilván életből vett és érdekes probléma - akkor tulajdonképpen becsapódott, 3* Theatrum 19^3 - 37 -
