Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

kiállítják - látszik. Hol? Mit? Mikor? Hányan? - láttak. Nem tudjuk azonban, hogy kik, miért látták, miért nem látták, kikre milyen hatást gyakorol, egyszóval, hogy a színjáték-használati érték hogyan érvényesül. Ez bizony a legfontosabb, amiből minden más szempont ered. Hogyan követjük el szemléletünknek ezt a leszükitését, ezt a hibát? Ugy, hogy a szinházak államosítása után a szinjáték meghatározásában, a minőségi faktorról beszéltünk és elfelejtettük objektiven előirni a mennyiséget.Egyik a másik nélkül csak vélelem. Tartalom forma nélkül. Minden minőség mennyiségben nyilvánul meg és minden mennyiség valamilyen minőség mennyisége. A kettő a mértékben olvad dialektikus egységbe. Ezt a mértéket nem lehet a látogatók számával mérni, ez csak mennyiség. Minőséggé, a szinházkulturánk mértékévé csak akkor lesz, ha tudjuk kikből, milyen minőségekből, rétegekből (kor, társadalmi osztály, jövedelem) mennyi a látogató és mennyi a nem látogató. Ez az, aminek hiányával nem tudjuk objektiven megítélni, mennyiségében és minőségében egyszerre jellemezni színházaink eddigi társadalmi eredményeit. Az eddigi nyilvántartási módszert, és ami mögötte van: a szemléletmódot helyezték vád alá a felszólaló szinházvezetők és Székely György is előadásában. Jóllehet nem egészében, csak az éppen feldolgozott vonatkozásaikban támadták a szemléletmódot és én csak a tendencia miatt használom a vád alá helyezés szigorú kitételét. Tegyük tárgyilagosan mérlegre, amit eddig tudunk a közönségről, a szinjáték társadalmi fogyasztásáról. A külső, amit letapogathatunk: a hagyományos kulturstatisztika szinházstatisztikai rendszerei és adatai. Primeradatok. Ezek szolgáltatnak bizonyos számokat, adatokat, amelyek mint már emiitettem, olvan kérdésekre felelnek, amelyek leginkább a mennyiségekre vonatkoznak. Bizonyos hiányzó, eddig elmulasztott számításokkal lehetne további (szekunder) adatokat nyerni. A primer és szekunder adatokban már a szinházi kinálat és - 156 -