Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

ez sem ad kellő felvilágosítást, csak hangsúlyozza a menynyi 3 égi szemlélet mechanikus nlkttlniaftásának veszélyét. Nem esett azonban eddig még szó azokról az okokról, amelyek e tények és adatok mögött állnak. Tény, hogy "széles az olló nyílása" az 1000 lakosra eső színházlátogatás esetében, de nem beszéltünk róla: hogy miért van ez Így? S főképpen nem beszéltünk arról, hogy mit lehetne tenni bizonyos kiegyenlítés érdekében. Tény, hogy a községi előadások egy előadásra jutó látogatószáma alacsony, de nem néztük meg, hogy a közönségbázis és színházterem lehetőséget ad-e ennek az átlagnak a fokozására. Tény, hogy az előadások számának fokozását nem követi arányosan a nézők számának emelkedése; de vajon megfelelő módon és helyeken játszanak-e színházaink ahhoz, hogy ez a két szám arányba kerüljön egymással? Tény, hogy csökkent a szinházbajárók abszolút száma; de vajon községi vonalon lehetne-e valamit tenni e tendencia lefékezése, esetleges megszüntetése érdekében? Tény, hogy a nagyvárosok, városok és községek színházlátogatása erősen eltérő arányban áll s bogy a községi országos átlag valóban nagyon alacsony; de vajon milyen területszervezési módszerek lennének alkalmasak - s még előbbi e módszereknek milyen megállapításokra kellene támaszkodni ok, hogy ezt az arányt és ezt az átlagot javítani lehessen? Ugy érezzük, hogy ennek a tanulmánynak az lenne a legfőbb érdeme, ha segiteni tudna a fenti, meglehetősen bonyolult kérdések megközelítésében. A továbbiakban ezt kísérli meg, részben uj, eddig nem vizsgált összefüggések elemzésével. 1. Lakosság és előadásszám

. Ami kor kimutattuk, hogy a látogatott községeknek a megye összes községeihez %-ban viszonyított száma milyen helytelen következtetésekre ad módot s milyen torzul tükrözi a valóságot, azt a megállapítást kellett tennünk, hogy ez a módszer nem alkalmas a valóság ábrázolására. - 110 -