Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

zásával kapcsolatos viták,megbeszélések sorozata, amelyek, ha nem csapódtak is még le egyelőre Írásos dokumentumokban, mégis nélkülöahetetlen elvi alapját képezik - véleményünk szerint - minden további kutatásunknak, hiszen vizsgálódásaink területét mérik fel,módszereit igyekeznek megkeresni és kidolgozni, terminológiát igyekeznek kialakítani és tájékozódni igyekeznek a korszerű tudományosság legfrissebb, legkorszerűbb eredményeiben, amelyek nélkül még az alapkérdésekre sem derülhet fény. Ezek a viták mintegy távlati anyagát képezik vizsgálódásainknak. Közben azonban a mindennap és a közeljövő is a fókuszban marad. Éppen ezért most,példaképpen, egy ilyen problémakör gondolatmenetét ismertetjük. A közönség kutatása és a területszervezés problematikája ez. Ezen belül is egyik legaktuálisabb problémánk ma Magyarországon a vidéknek, azon belül is a községeknek szinházi kulturával való helyes ellátása. Témánk tehát a következő: Tájszinházi problémák 1962-ben A kulturális forradalom egyik legnagyobb vivmáuoya volt szinházi területen, hogy olyan közönségróteg számára juttatott el a szinházak állami kezelésbe vételétől kezdve, egyre rendszeresebben, szinházi előadásokat, amelyek eddig a kulturált életnek ehhez a fajtájához egyáltalában nem, vagy csak nagyon alacsony színvonalon juthattak hozzá. A fejlődés 1951-1960 között az előadások számát tekintve 227,6 %, a látogatókét tekintve 240,3 %. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar színjátszás, a magyar színészek hősies munkát végeztek, ha másért nem, azért, hogy a jég megtörjön s hogy a kulturális szakadék város és falu között, a szocializmus programjának megfelelően, kisebbé váljék. 7* Theatrum 1963 - 101 -