Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

léknek sarkallnia kell a gyűjtőt és kutatót a tovébbi össze­függések felderítésére, tisztázatlan kérdések megoldására. A gyűjtéssel kapcsolatban a szinház fogalmát kiterjeszt­jük mindenfajta előadásra, hiszen a szavalómüvész által hasz­nált, bejelölt, vagy önmaga számára instrukciókkal ellátott verseskönyvet éppúgy a gyűjteménybe sorolunk, mint egy sze­repkönyvet, rendező- vagy sugópéldányt. * gyűjtés tárgyát a gyűjtemény jellege határozza meg. El­képzelhető gyűjtemény csak nyomtatott, vagy kéziratos anyagból vagy csupán emléktárgyakból. Lehet gyűjtemény szépművészeti vagy iparművészeti alkotásokból; a szinházi gyűjtemény mindezt egye siti. A gyűjtés területét többféleképpen határozhatjuk meg: ma­gyar szinészet az egész világon, magyar szinészet Magyarorszá­gon, magyarországi szinészet bármilyen nyelven, csak hivatá­sosszinészet, mindenfajta színészi tevékenység, csak egy szin­ház történetére korlátozódó gyűjtési tevékenység stb. Jelenlegi körülményeink /hely, munkaerő stb./ figyelembe­vételével gyűjtő tevékenységünket a magyar szinészet emlékei­nek gyűjtésére korlátozzuk, noha a "ragadvány-anyagban" gyak­ran fordul elő idegen színjátszással kapcsolatos emlék is, és amióta a Színháztörténeti Muzeum a Színháztudományi Intézet keretén belül működik és kapcsolata van a világ színjátszásá­val, mind gyakrabban kerülnek hozzánk különböző nemzetek szín­házainak képes vagy nyomtatott emlékei is, amelyeket természe­tesen besorolunk gyűjteményünkbe. A szinházi muzeológia egy ponton nem tekinthet semmi mel­lék körülményt /kiállíthatóság, érdekesség stb./, hanem a le­hető teljességre kell törekednie és ez: a szinlapok gyűjtése. /Itt muzeológiáról lévén szó, nem térünk ki a gyűjteményhez kapcsolódó adattárra, 1'' amelynek természetesen adott körülmé­1 /^Lásd ez Évkönyv más helyén Szakáts Károly: Az adattáro­zás elvi és gyakorlati szempontjai. 264

Next

/
Thumbnails
Contents