Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

léknek sarkallnia kell a gyűjtőt és kutatót a tovébbi összefüggések felderítésére, tisztázatlan kérdések megoldására. A gyűjtéssel kapcsolatban a szinház fogalmát kiterjesztjük mindenfajta előadásra, hiszen a szavalómüvész által használt, bejelölt, vagy önmaga számára instrukciókkal ellátott verseskönyvet éppúgy a gyűjteménybe sorolunk, mint egy szerepkönyvet, rendező- vagy sugópéldányt. * gyűjtés tárgyát a gyűjtemény jellege határozza meg. Elképzelhető gyűjtemény csak nyomtatott, vagy kéziratos anyagból vagy csupán emléktárgyakból. Lehet gyűjtemény szépművészeti vagy iparművészeti alkotásokból; a szinházi gyűjtemény mindezt egye siti. A gyűjtés területét többféleképpen határozhatjuk meg: magyar szinészet az egész világon, magyar szinészet Magyarországon, magyarországi szinészet bármilyen nyelven, csak hivatásosszinészet, mindenfajta színészi tevékenység, csak egy szinház történetére korlátozódó gyűjtési tevékenység stb. Jelenlegi körülményeink /hely, munkaerő stb./ figyelembevételével gyűjtő tevékenységünket a magyar szinészet emlékeinek gyűjtésére korlátozzuk, noha a "ragadvány-anyagban" gyakran fordul elő idegen színjátszással kapcsolatos emlék is, és amióta a Színháztörténeti Muzeum a Színháztudományi Intézet keretén belül működik és kapcsolata van a világ színjátszásával, mind gyakrabban kerülnek hozzánk különböző nemzetek színházainak képes vagy nyomtatott emlékei is, amelyeket természetesen besorolunk gyűjteményünkbe. A szinházi muzeológia egy ponton nem tekinthet semmi mellék körülményt /kiállíthatóság, érdekesség stb./, hanem a lehető teljességre kell törekednie és ez: a szinlapok gyűjtése. /Itt muzeológiáról lévén szó, nem térünk ki a gyűjteményhez kapcsolódó adattárra,

1'' amelynek természetesen adott körülmé1

/^Lásd ez Évkönyv más helyén Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai. 264