Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

nyek között' ás céljának megfelelően - teljességre kell törekednie./ Éppen a szinlapokkal kapcsolatban ismételten felmerül a kérdés: magyar, vagy magyarországi szinjátszás emlékeit gyüjtsük-e? Ha magyar, akkor az országhatárokon kivüli magyar nyelvű előadások szinlapjait, műsorait és egyéb megszerezhető emlékeit is gyűjtenünk kell; ha magyarországi szinjátszás emlékeit gyüjtjUk, akkor kellenek az itt idegen nyelven előadott darabok megszerezhető emlékei is. Erről még a 3. pontban bővebben szólunk. A magyar szinházi muzeológia jelenleg kiterjed a bárhol magyar nyelven, vsú.amint Magyarországon idegen nyelven előadott darabokkal kapcsolatos emlékek gyűjtésére, de figyelemmel kísérjük a külföldre jutott magyar müvek idegennyelvü pályafutását is, elsősorban a klasszikus magyar darabokét, mint Az ember tragédiáj

a. Bánk bá

n. Csongor és Tünd

e stb. A magyar muzeumok gyűjteményei kifejezetten szinházi emlékek gyűjtésére sohasem terjedtek ki. Több muzeum gyűjteményében találhatók szinházi vonatkozású emlékek, de többnyire csak a helytörténeti gyűjtéssel kapcsolatban, vagy olyan szobor, festmény, disztárgy, amely elsősorban nem szinházi vonatkozásánál fogva került a muzeumba, hanem alkotójának művészetét van hivatva hirdetni. Szinházi emlékgyűjteménye volt a Nemzeti Színháznak és jelenleg van az Állami Operaháznak. A Nemzeti Szinház emlékgyűjteményéről bővebben irtunk a Theatrum ugyanezen számában. Az Operaház emlékgyűjteménye a II. emeleti páholyfolyosó jobb- és baloldali részén egy-egy kis szobában van elhelyezve, évek óta zártam a közönség, de még a szakkutatók számára is. Az Operaház költségvetésében nincs lehetőség a gyűjtemény bővítésére és igy olyan gyűjtemények mennek veszendőbe e pillanatban, mint a közelmúltban elhunyt Némethy Ella, Halmos János és Hasel beck Olga örökös tagok hagyatékaiban található operai 265