Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
II. Színháztörténet - Mályuszné Császár Edit: A magyar rendezéstörténet néhány kérdése 1790-tSl Szigligeti haláláig
Végül hátra volna még annak a vizsgálata, hogy ebben a korban, 1837 előtt, hogyan mozgatja a rendező cimét viselő vezértag a szinészeket? Nyugodt lélekkel felelhetjük rá: sehogyan sem. Néhány utasitás arra vonatkozólag, hogy hol és hogyan jöjjenek be, menjenek ki, pár szó arról, hogy ne mozogjanak ugy, mint a fatuskók - jobbadán a pusztába kiáltó szavak, mert a szinpadi mozgás rutin kérdése és csak apránként F'tjátitható el - ebben merült ki a rendező munkája. - A próbák száma elenyészően csekély volt. Három próba már szinvonalat jelentett. Egy olvasó és egy játék /rendelkező/-próba, amivel a legtöbb vidéki előadás útjára indult, akkor sem adott volna az együttes kialakítására lehetőséget a rendezőnek, ha effélére akár ő maga, akár a szinászek vagy a közönség gondoltak volna. Erről azonban szó sem volt. A XIX. század elején, amikorra egy nemzedék már megöregedett a magyar színpadon,az idősebbek tapasztalata nevelte a kezdőket. Murányiné vezetgette a fiatal Széppataky Rózát, ő átadta saját tudását, megfigyelt vagy kialakított fogásait a későbbi leánynemzedéknek. A férfiaknál ugyanigy állt a helyzet. Az első kolozsvári társulat nagyjaitól merítette tudása elemeit Benke József, aki megint magyarországi kezdőket segitett példával, tanáccsal előre a pályán. Még a hetvenes évek egy veteránja is, akinek hosszú életébe belefért Fáncsy, Molnár György /sőt Paulay korai/ rendezői korszaka is, azt mondta, hogy legtöbbet Megyeri művészetébő l tanult. Ennek a rendszernek természetes hiányossága az volt, hogy a mintaképek több levonatban járták az országot s egy társulaton belül keveredett Kántorné, Bartha pátosza Megyeri realizmusával. Mai színházlátogató alig képzelheti el, hogyan ment az egy-két, legföljebb három próbát követő előadás. Természetesen a szöveg és a játék erős leegyszerűsítésével. Az elsőnél nemcsak a szó szoros értelmében vett szimplifikálásáról van szó, arról ti., hogy nem tanulták meg pontosan a szerepeiket és az 186
