Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei
szetesen, ez a legfontosabb" - aratja le a sikert. - Ez történik. Tolnay Klári, Pécsi Sándor és Gábor Miklós egy ifjabb nemzedék képviselői. Kiváló alakitást nyújtottak szerepükben. Hanem azért leülhetnek tanulni a "nagy Gamáliel" lábához. Ebben a jelzős szerkezetben a nag y a hangsúlyos. /Mályuszné Császár Edit/ b/ Kállai István: Kötéltánc. József Attila Szinház, 1958. XII. 30. ...Zalai Sándor - Hádai Imre: Egyik legdrámaibb figura. Megjelenésével feszültséget hoz, olyan levegőt, amelyből megérzi mindenki, személyével a vihar jelent meg, amelynek eddig kisebb villámait látták csak. Milyen Zalai? Szürke. Nemcsak haja, kopott ruhája, arcának halványsága. Egész lényének megfogható szürkesége van. Még nem beszél, taégis érezni keserűségét. Félszeg, bizalmatlan mozdulattal áll meg az ajtóban, szeme riadtan és védekezően tekint körül. Hangja erőtlen, fásult éo nyers. Minden barátságos közeledést támadásnak vél, csak a szék szélére ül le, merev szemében alig van érdeklődés, keze idegesen nyul cigarettáért* mohón és gyorsan szivja... ...A további beszélgetések során beburkolózik keserű védekező tüskéi mögé. Amikor Völgyesi segitségét kéri Benkő lelki egyensúlyának visszaszerzéséért, akkor a "Nem!"-en át, régi, elfojtott önérzete, évek óta megbántott emberi méltósága tör ki. Nem állhat Benkő Zoltán mellé, mert addig hajtogatták, hogy tehetségtelen, hogy kiégett, amig "Hozzá idomult ehhez a rosszindulatú jellemzéshez". Felcsattant hangja elcsendesedik, karja, mellyel Völgyesi felé hadonászott egyszerre lehull, az előbb felcsillanó szemében kialszik a tűz, a felháborodás, visszasüllyed merevségébe és lemondóan teszi hozzá: "a környe95