Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

zetünk sokszor hamarabb változtat meg bennünket, mint a rólunk alkotott véleményét..." /Ribi Sándorné/ 4. Szcenográfia a/ Diszlet Shaw, G. B.: Az ördög cimborája. Madách Színház, 1958. ül. 21. ...Dudgeonné otthona, aki "egész életét kemény munkába töltötte", nem olyan formában "ocsmány", mint ahogyan ezt az első felvonás színpadképe mutatja. Uj-Anglia a fényesre súrolt rézedények és a tisztára mosott kaliko-fUggönyök hazája. Ha szegényes és barátságtalan is ez a konyha, valami jelét kell mutatnia annak, hogy lakója szorgalmas és a háza rendbentartását mindenképpen kötelességének érző puritánasszoiJy. De ha már erről a díszletről elvi szempontból elítélően szólunk, fokozottan meg kell bélyegeznünk a gyakorlat szempontjából. Hogyan lehet 1959-ben ugy megvilágítani egy színpadot, hogy amikor kivilágosodik és leveszik az ablaktáblákat, a fény nem az ablak irányából sugárzik, hanem a nézőiéri reflektorokból, aminek következtében a ház előtt álló kopár fa ágai élesen kirajzolódnak a hajnali szürkéskék égre? Ezelőtt több mint száz évvel Szigligeti Vidjében rossz oldalról kelt fel a színpadi nap. A kritika keményen megrótta a gondatlan eljárást, pedig akkor nem tanították főiskolán a rendezést. Az is értelmetlenné válik rendezés és a tervező jóvoltából, hogy az ajtó kinyitására miért noszogatja ugy Dudgeonné a hatalma alatt álló fiatalokat, fiát és unokahugát. Nehéz lakattal és ormótlan nagy keresztfával megerősített ajtó és a szerző utasítása szerint, arra készült, hogy egy esetleges indiántámadást is kibírjon tehát kinyitása testi megerőltetést igényel. E helyett a sze96