Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

5. A szinpadkép leírás

a

1^ /szcenográfia/ az előadásnak a szinészi játékon kivüli vizuális elemeit /diszlet, jelmez, kellék, világítás/ rögzíti. Itt is értékes segédeszköz a díszlettervező és a jelmeztervező vázlata, de a teátrográfusnak figyelnie kell a vizuális elemek alkalmazásának módjára is. Egyrészt annak leirásáról van szó, hogy a szinpadkép hiteles, a jelmez és a kellék korhű-e,másrészt meg kell vizsgálni mindezeknek az elemeknek az előadás általános stílusához való viszonyát is. /Lehet-e például brechti diszletet alkalmazni nem brechti dramaturgiáju és játékstilusu darabnál?/ Az is még a teátrográfiai leirás tárgykörébe tartozik, hogy a diszlet alkalmas-e az adott szindaiab megkivánta játékra, ad-e játékteret ós támaszpontokat, a világitás alkalmazása mennyiben illik bele az előadás általános stilusába. A mimográfiához hasonlóan nagy hagyománya van nálunk és külföldön is a szcenográfiának /a fogalom teátrografikus értelmében/, módszerei régen kialakultak. Ez egyébként az a területe a teátrográfiának, ahol az Írásbeliség önmagában semmiképpen sem elegendő, hanem feltétlenül grafikai, esetleg fénykép-dokumentációra van szükség. 6. A hatáselemzé

s annak vizsgálatát jelenti, hogy a szinházi műalkotás milyen visszhangot váltott ki a közönségből és az ideális nézőből, a kritikusból. Az eddigi teátrográfiai kísérletek döntő többségének közös hibája volt, hogy csak a színjáték egyik oldalát, a színpadi cselekvést kisérte figyelemmel és teljesen megfeledkezett a szinház másik alapvető tényezőjéről, a nézőtérről - holott tudott dolog, hogy jelen levő, a 1

/Példa: Melléklet W/ 85