Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

évekre és negyedévekre, részfeladatokra, osztályokra, csoportokra és személyekre. A terv végrehajtását, megvalósulását, az egész hosszú lejáratú tudományos perspektivikus tervet, teljesitését, valójában e részletekre bontott terv alapján ellenőrizzük. A terv analitikájának, az annak alapján végzett ellenőrzésnek is megvan a maga módszere, mechanizmusa, technikája, amelyet itt nem ismertetek. Ez a technika sokszor bürokratikusán aprólékos és a szint, amelyen müveljük, távolról sem közelíti meg azt a szinvonalat, amelyen az országos távlati tudományos terv szinháztudományi, szinjátéktudominyi elgondolásai állanak. Talán a következő "Theatrum"-ban számolhatunk be arról, hogy a perspektivikus terv analizise hogyan valósul meg. A Színháztudományi Intézet egészének analitikus terveire ma még általában jellemzők azok a nehézségek,amelyeket a perspektivikus tudománytervezésnél a vonatkozó kormányrendeletek segítségével sikerült kiküszöbölni. Az intézeti tervanalitika fő hibája, hogy abban nem tükröződik szisztematikusan a fő feladatok, a perspektivikus terv feladatainak részletekre váltása. A rövid lejáratú tervek nincsenek eléggé összhangban a hosszú lejáratúval, a perspektivikus tervvel. További hibája az analitikus terveknek, hogy túlságosan is az egyes munkaterületek hajlandóságát sokszor csupán személyi indítékokkal mutatja, azokon épül. Ebből a két hibából, abból tehát, hogy az analitika nem a fő feladatok lebontásából, illetve nem elsősorban azokból áll, és ami ezzel jár, az egyéni hajlandóságokat tükrözi, következik a harmadik, hogy az analitikus tervekben súlyos aránytalanságok vannak. A részletkérdések nagy súllyal és terjedelemmel szerepelnek. Fontos, a távlati tudományos tervből származó, azok megoldásához feltétlenül szükséges témák pedig sokszor nincsenek még lebontva. A határidő közeledtével igy a tu43