Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

dományos perspektivikus tervek egy részének megválósitására nem lesz biztositék. E harmadik hibára objektiven ugyan alapos mentséget szolgáltat az Intézet sokcélú jellege. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis arról van szó, hogy a halasztást nem tűrő, nagymértékben munkaigényes gyakorlati feladatok, sőt sokszor azok részletei tolakodnak a tervanalitikában a fS kérdések közé, mint a terv rendszertanilag azokkal azonos elemei. További hibánkként - megint csak a távlati terv megvalósitásának féltéséből - emlitem meg tervanalitikai helyzetünk aránytalanságának jellemzéseként azt, hogy a munkatársanként nyilvántartott tudományos témákban viszonylag kevéssS jönnek vissza a távlati tudományos terv részei. Tehát tervanalitikánk aránytalanságai a szorosan vett tudományos terv lebontásában is megtalálhatók. Hibaként, tervezési módszerünk e látszólag technikai területén arra kell még utalni, hogy nem vagyunk megfelelő öszszeköttetésben magával az országos távlati tudományos tervvel. Kormányunk gondoskodott róla, hogy ne csak mi végezzük el a színháztudományban vállalt és a szinjátéktudomány megalapozásával kapcsolatban szükséges kutatásokat ebben a tervidőszakban. A tudomány más ágai, más kutatóintézetek is végeznek a színháztudomány, a szinjátéktudomány terén is jól felhasználható, szükséges kutatásokat. Saját tudományunk helyzete, természetesen kapcsolatban és kölcsönhatásokban van az országban folyó kutatások jelentős részével. Olyan kutatások, amelyek látszólag igen távol esnek a szinjáték világától, pl. müanyagkutatás, kibernetika, mérési módszerek és mérőeszközök stb. is, solckal közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. Ha pl. a színpadképre gondolunk, és eszünkbe jut, hogy a felfújható díszleteket megvalósították, és a műanyagok színpadi alkalmazása az általánosítás felé halad, mindjárt közelebb érezzUk magunkhoz ezt a látszólag távo44