Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

a kollektiv, tervszerű tudományos kutatásnak kell elfoglalnia. Ennek az a jellemzője, hogy fő céljai összhangban állanak a társadalom szükségleteivel és a kutatás üteme megfelel a feladatok és a fejlődés mértékének. A terv hosszú időre meghatározza az egyes tudományágak fejlesztésének igényeit és egyben megszabja a kutatási feltételek tervszerű, arányos bővitésének tervszerű alapjait is. A terv fő feladatait - kulturális igényekről szólván a kulturális fejlődésből adódó legfontosabb problémák megoldására kell összpontosítani. A feladatok megfogalmazása tehát nemcsak magas szintű tudományos feladat, hanem nagy szakmai gyakorlatot, kapcsolatot ós megfelelő gazdasági koordinációt is feltételez. A feladatok magukban foglalják mind az alaptudományok, mind az alkalmazott kutatási feladatok programját, alakítva a tényleges társadalmi szükséglethez, tehát kulturánk fejlődésének megoldandó kérdéseihez. Minden tudományágnak mindenekelőtt azokat a szükségleteket kell kielégítenie, amelyeket az élet, a gyakorlat, a következő időszakban vele szemben támaszt. Ezekbe az igényekbe azonban természetesen bele kell érteni az elméleti jellegű alapkutatásokat is. Sőt, ezek nevükben hordják a tudomány épületében elfoglalt alapvető szerepűket. A tudományos kutatás legújabb fejlődése, anyagi és személyi feltételeinek lényeges javulása, a kutatógárda létrehozása lehetővé tette, hogy az alapkutatások, tudományos célkitűzések és a népgazdaság, a kultura fejlődésének összhangja biztositható legyen. Országos távlati tudományos tervünkben a gyakorlat szempontjainak hangsúlyozására, részben elméleti megfontolások, részben valóban a gyakorlat sürgetése következtében került sor, A gyakorlat oldaláról ugyanis sokszor vetik fel, hogy a kutatások nem, vagy nem eléggé produkáltak a gyakorlat szükségleteinek megfelelő, jól alkalmazható tudományos eredménye29