Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

ket. Ez az alapkutatások és alkalmazott kutatások tervszerű arányával oldható fel. Ennek kialakítása során, persze, fel kell tenni a kérdéseket: 1. Tudományos kutatómunkánk kellő összhangban van-e a gyakorlat feladataival, eléggé alkalmazkodik-e ahhoz? 2. A tudományág milyen mértékben áll a marxizmus-leninizmus eszmei, módszertani alapján? 3. A tudományág müvelése helyes módszerekkel történi'.-e? A tudományágon belüli arányok helyesen kerültek-e kialakításra? A rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök helyes arányban oszlanak-e meg? A korábbi tudományos tervekre az volt jellemző, hogy túlzottan is tükrözték a kutatók egyéni hajlandóságát. Ez általános jelenség volt. Ezért is kellett az országos távlati tudományos tervnek meghatározott szerkezeti formát adni. A kutatási témák heterogén halmaza /amelyekre nagyon is jellemző volt, hogy egy-egy jelenség jelentéktelen részével nagyon sok téma foglalkozott és a kulturális fejlődés szempontjából nagyon fontos részeivel kevés, vagy éppen egy sem/ helyett megvalósuljon a gyakorlat oldaláró

l a "fő feladato

k" - "feladato

k" - "kutatási témá

k" arányos szerkezete. Fő feladato

n a gyakorlat és a tudomány fejlődése szempontjából alapvető kutatási terület olyan megoldandó problémakörét értjük, amelynek döntő befolyása van mind az érintett népgazdasági, illetve kulturális ág, mind a tudományág szempontjából. A fő feladat tartalmát a körébe tartozó feladatok határozzák meg. Kutatási felada

t a fő feladat által megjelölt kutatási területből egy-egy feldolgozandó problémát foglal magában. Olyan kérdéscsoport, amelynek megoldása több-kevesebb kutatási téma feldolgozásától függ. 30