Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

letre szinte képtelenek, saját tehetségükkel és foniosságukkal kritikátlanul eltelt emberek." Levéltári anyagok

. "A szinészettörténet leggazdagabb s úgyszólván kimeríthetetlen forrásanyagát a levéltárak őrzik. Ezeket az iratokat általában aktáknak nevezzük. A szinházi akták egyes szinházak, szinházi személyek, vagy felettes hatóságaik működése következtében keletkeznek, s a közöttük kialakult kapcsolatot tükrözik." 7. Képes ábrázolások

. "A képes ábrázolások bizonyos műfajai sok tekintetben még a szövegkönyveknél is fontosabbak, mert mig az utóbbi arról tájékoztat, mit és hogyan mondtak a szÍnpadon, addig a kép arról számol be, hogy mit látott a néző." 8. Jogszabályok

. "A színházzal kapcsolatos jogszabályok a történelem folyamán állandóéin változtak s ezért hiven tükrözik a szinház társadalmi helyzetét és politikai szerepét." 9. Tárgyi emlékek

. "Akadnak közöttük sokatmondó és történetileg becses emlékek, többségük azonban jelentéklan és semmit sem tud a kutatónak mondani." 10. Szakirodalom

. "Viszonylag elég szegény. Mindezeknek az az oka, hogy a szinészettörténeti kutatás nem folyt elég szervezetten, a források nem voltak feltárva s a kutatási módszereket sem tisztázták kellőképpen. Tervszerű munka és szakszerű irányítás ezen a téren is meghozná a kívánt eredményt." Az adattár megfelelő felépítése is, többek között, ennek a hiányosságnak kiküszöbölését segiti. A forrásanyagok előbbi értékelése vezette a Színháztudományi Intézetet Adattárának kiépítésében. A felsorolt forrásanyagok az a terület, melyre az Adattár megszervezői elsősorban kiterjesztették figyelmüket, mint olyanra, amely a legmegnyugtatóbb, legmegbízhatóbb anyagot nyújtja.