Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

Ezek után vizsgáljuk gyakorlatilag a Színháztudományi Intézet Adattárának felépitettségét, lássuk milyen anyagot tartalmaz, milyen azok használhatósága, feldolgozásának rendszere. A Színháztudományi Intézet Adattárában mr.-gkülönböztetünk I. Saját anya

got és II. Idegen anya

got. I, A saját anya

gról, mely nem más,mint a Színháztudományi Intézet keretén belül működő Országos Szinháztörténeti Muzeum anyaga, leirókarto

n készül, mégpedig a tárgy minősége szerint más-más szinben. A leirókarton a következő adatokat tartalmazza: leltári szám; tár; kor; hely; szak; tárgy; darab; példány; méret; lelőhely; alkotó neve; alkotás helye és ideje; leírás; név; szerep; színdarab; szinház; fénykép száma, illetve negativ esetében egy másolat a kartonra ragasztva. Azonos adatokkal, de más-más szinü leirókartont kap a fénykép, kézirat, a nyomtatvány és a tárgy. Szinlapokról leirókartont nem készitünk, ezeknek feldolgozásáról, raktározásáról és kezeléséről később szólunk. A le iró kartonok leltéiri szám szerinti sorrendben kerülnek lerakásra, nem különböztetve meg azt a szerint a tárgy szerint /fénykép, nyomtatvány, tárgy, kézirat stb./, amelyről le Írásuk szól. A leirókartonok kézbevétele után azonnal világosan látjuk, hogy mit ábrázol, vagy mond az a muzeumi tárgy, amelynek leírását a kartonok tartalmazzák. De éppen azért, mert lerakásuk leltári szám szerinti sorrendben történik, csak egy mutatórendszer segítségével tudjuk hozzáférhetővé tenni azokat /l. sz. melléklet/. A mutatókarton tulajdonképpen a leirókarton anyagának felbontása különböző szempontok szerint: főleg szerző, cím, szereplők, más-más fontos név és fogalom kivetítése. Tartalmazza azonban azt a leltári számot is, amelyen a leirókartonon 295