Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Sz. Szántó Judit: Az Intézet kiadványai

háznak, mint a legmagasabbrendü közösségi élménynek tisztelete és féltése. És ezért közös bennük a vágy, hogy a szinház jobb, korszerűbb, izgalmasabb, érdekesebb legyen; és közös a törekvés, hogy ezért korszerű, izgalmas, érdekes eszközökkel harcoljanak, Ohlopkov, mint rendező és szakiró, Kerr, mint kritikus és szakiró. Nem elszigetelt, hozzájuk hasonló tudós olvasókat akarnak meggyőzni, hanem mindenkit, akinek a színházhoz köze van. Mindketten ádáz ellenfelei a naturalizmusnak; Kerr az amerikai "ujnaturalisták" unalmas, szürkitő, egyhelyben topogó ábrázolásának, Ohlopkov a sematikus daraboknak és előadásoknak. Már önmagában ez is rendkivül rokonszenves szinházi embereinknek, akik mohón szomjazzák az ohlopkovi értelemben vett realista "képzeletszerüséget". Hallgassuk csak meg a két szerzőt: "Az, hogy a szinház ezeket a miniatűr igazságokat igazolja, langyos örömet vált ki belőlünk; felismerjük őket, bólintunk rá, mosolygunk. De ez az élmény nem villanyoz fel; nem adott hozzá semmi számottevőt ismereteinkhez. Tartós hálát csak az olyan darab iránt érzünk, amely többet mutat meg nekünk a nagy igazságokból, mint amennyivel mi magunk szembe mertünk nézni. És csak ezek hoznak izgalomba." /Kerr/ "...De amikor nagyszerű ötéves tervünk hőseit... a színdarabban és az előadásokban előszeretettel .egyszerűsítik' és ,köznapiasitják* bensőleg, hogy végtelenül ,elevenné és egyszerűvé' tegyék őket, s ezzel beleesnek a legvulgárisabb .közönséges' fényképszerű utánzásba - talán mégiscsak felvetődik a kérdés: hol vannak és minek kellenek a jövendő századok, amelyek számára ezek a hősök teljes nagyságukban, örökké élnek... S hol vannak és minek kellettek az előző, hősies évek, a nagyszerű, páratlanul hősies évek, amelyek telitve voltak... a szabadságért és a teljes társadalmi és lelki felszabadulásért vivott harc mélységesen forradalmi pátoszával?" /Ohlopkov/ ÜSS