Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

tényleges és megkívánt arányát, jelentőségét a többi kulturálódási lehetőséghez képest. Anyagi javaink termelését, mennyiségét és minőségét már régebben sikertilt a szükségletek volumenjéhez mérni. Ennek feltétele mindenekelőtt a szükségletek felmérése volt, mert az anyagi termelési folyamatokat mennyiségileg és minőségileg csak az objektiv tudományossággal felmért társadalmi szükségletekhez lehet szabni. Mindenki tudja, aki kulturával, és művelődéspolitikával foglalkozik, hogy a kultura területén ettől még eléggé távol vagyunk. finnek a kultura értelmezésének sajátos, leszűkített volta az oka. Kulturán ugyanis azoknak az anyagi és szellemi értékeknek összességét értjük, amelyeket az emberiség, vagy annak egy része, például a mi társadalmunk társadalmi, történelmi gyakorlata folytán alkotott. Más oldalról, a kultura olyan társadalmi jelenség, amely szinvonalat fejez ki, azt a szintet, amelyet a társadalom, a technikai haladás, a termelési tapasztalat, a mur.xában való ügyesség, a művelődés, a nevelés, a tudomány, a művészetek, a szabadidő felhasználás, és ezeknek megfelelő intézmények területén, az adott fejlődési szakaszban elért. Szűkebb értelemben és nem egészen helyesen használjuk a kultura fogalmát, mint azon formák összességét, amelyekben a társadalomnak csak szellemi élete nyilvánul meg. Valójában a kultura fogalmának e szűkebb értelemben összefoglalt szellemi megnyilvánulási formái is, az anyagi javak történetileg meghatározott termelési módjának alapján jönnek létre, keletkeznek és fejlődnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kulturának még ilyen leszükitett értelmezése is, mérhetővé csak két szempont felhasználásával válik: 15