Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

körben választja meg, veszi igénybe eszközeit, kutatásaibar felhasznált alkalmazott tudományait. Hazai viszonyaink között a korábbi színháztudománnyal szemben a legfontosabb kérdéseket az államosítás után, az uj gazda, az állam, a társadalom tette fel. Azt kérdezte, hogy mi tulajdonképpen a szinjáték-jelenség lényege, legfőbb törvényszerűségei, mi fejlődésének utja. mi a holnap igénye. Egyszóval, mi a szinjáték társadalmi fun iója? Az uj gazdának ezek a kérdései indokoltak. Ha semmi egyéb nem történt volna, csak az, hogy az ország összes szinházai,egyetlen "tröszt" irányitása alá kerültek volna, már akkor is magasabbfoku szervezési elvek, az organizációs tudományok sajátosan művészeti, szinházi területre való alkalmazása és ezzel egy sereg társtudománynak mint alkalmazott tudománynak bevezetésére lett volna szükség. Azonban nemcsak ennyi történt, hanem még sokkal több. Nemcsak az ország szinházai, szinjátékhelyei kerültek társadalmi kezelésbe, hanem ezrei létesültek a szinjátszásra alkalmas, szinpaddal ellátott helyiségeknek. A szinjáték-lehetőségek ilyen hirtelen megjavulásával egyidőben a kultura többi ágai is, nemcsak hatalmas erőfeszítéseket tettek, hanem jelentős eredményeket is értek el, a közművelődés, a kultura terjesztésének területén. Végső cél az ember tudat- és írr.éstartamának átalakulása, minél hathatósabb, gyorsabb eszközök segitségével. Az ember szolgálatából, mint végső célból adódik az ember szabadsága, ama válogatás tekintetében, amely érzés- és tudat tartamának fejlődéséhez felhasznált egyes kulturális ágak és eszközök tekintetében fennáll. A tervszerű arányosság törvénye szerint fejlődő élő társadalomban ez nem lehet sem a véletlen, sem az egyes kulturális tényezők harcának eredménye. Arról van szó és ez az államosítás első percében is világos kellett legyen, hogy ismerni kell a szinházi szolgáltatás 14