Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

A SZINJÁTÉKTUDOMÁNY TERVEZÉSÉNEK KÓDSZERE /Vitacikk/ Színháztudományon még beavatottak, a szinházi világ ismerősei is, a legutóbbi időkig a színpadi müvek és sokaságuk ismeretét, minden idők színházi esztétáinak véleményét, ennek minél teljesebb, minél alaposabb részletezését értették. Dramaturgiai szabályok, drámaelméleti momentumok, a konfliktus sajátosságai; távolabbról muzeumi gyűjtemények: színlapok,vázrajzok, díszlet- és jelmeztervek, épületek és épületrajzok, kosztüm és diszletelemek stb., stb. elevenedtek meg - még a hozzáértők képzeletében is -, ha a színháztudományra gondoltak. Akadémiánk, tudományos életünk legfőbb fóruma, a színháztudományról csak az irodalomtudomány egyik ágaként, a drámairodalom formájában vesz tudomást. Eszerint a színháztudomány tárgya az írott dráma, a színjáték, ennek társadalmi hitelű reprodukciója. Ám a tudomány fejlődésében a legfontosabb szerep mégis a gyakorlaté, s ez a gyakorlat országunkban csakúgy, mint másfelé is, sajátos kérdéseket vet fel. Olyanokat, amelyeket az irodalomtudománynak a színháztudományként létrejött drámairodalmi ága képtelen megválaszolni. "A színháztudománnyal" is az történt, mint annyi más a gyakorlatban alkalmazott tudományággal: részletesebben és pontosabban kívánja meghatározni a maga tárgyát, módszertanát, kísérleteit, az ellenőrző eszközöket, vizsgálatának forrásait és nem utolsósorban, egyre szélesebb 13