Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Kovács Tivadar: Hagyomány és versmondás

Miért van arra szükség, hogy a versmondó művészek gyakorlata magas színvonalra emelkedjék? Hem akarok a versek eszmeipolitikai jelentőségéről beszélni - nincs szándékomban a versekben is megnyilvánuló attvészi élvezet fejtegetése. "Csupán" arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyelvünk napról-napra, évről-évre, évtizedről-évtizedre egyre csak romlik és senki sem akar kellő erővel útjába állni. A versmondásnak - egyéb funkciói mellett - óriási jelentősége van a helyes és szép magyar dikció népszerűsítése terén. Mert nemcsak a szinpadi játékkal, de a versmondással kapcsolatban is "oly nagy az emberek... igen tiszteletreméltó előítélete, hogy a színészeket annyiba veszik, mintha a nyelv szépségeinek és tisztaságának természetes őrei volnának."

1'' Kovács Tivadar, 130 Rasi: A szinész művészete. Bp. 190^. 38. p.