Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan

A KORSZERŰ SZÍNHÁZTUDOMÁNY EGYIK UJ VIZSGÁLÓDÁSI TERÜLETE - A MÜKÖDÉSTAN A tanulmány Cime arra kötelez, hogy a Theatrum olvasójának legalább vázlatosan mutassam be a színháztudomány egyik uj vizsgálódási tertiletőt, a működés tant. A kifejezés már utal arra, hogy ez az uj vizsgálódási terület amely természetének, újszerűségének megfelelően nemcsak uj vizsgálódási tárgyat, hanem uj módszereket is jelent e tudományágban -, nem a szinház statikus jelenségével, nem is egyes elemeinek statikusan rögzített tényével, hanem a szinjáték-jelenség egészével, folyamatával, az elemek összetételében megmutatkozó ritmikával, egyszóval a működ

ő szinházi organizmussal foglalkozik. A dinamika, a működés elveinek vizsgálata, persze, felteszi és nagyon is megkivánja, az egész szinjáték-jelenség és egyes elemei statikájának ismeretét is. A kutatási terület elnevezése nem is a statikus vizsgálódás tagadásaként jött létre, hanem annak hangsúlyozása akar lenni, hogy a hatást, a közönség érzelmi- és tudattartalmának változását,a statikus elemek dinamikája, tér-időbeli ritmusa,mozgása fejezi ki. A szinjáték, a színházművészet statikusan nem is létezik, csak a működés dinamikájában. Statikus elképzelése, pillanatainak az elmélet számára való rögzítése már maga is absztrakció eredménye. A gyakorlatban csak működő szinház, jól vagy rosszul működő szinház lehetséges. A színháztudomány minden ágának, a müködéstani vizsgálódásoknak is, az a célja, hogy a közvetlenül állami, társadalmi kezelésben dolgozó színházakat minél 131