Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás
sikeresebb színpadi kortársairól számol be, legalább is kétséges. Rakodczay azonban lelkiismeretes iró volt. Elszánt törekvéssel iparkodott az igazat keresni ós ha ez nem sikerült mindig, az nem a mimografus jóhiszeműségén mult,hanem azon a szakadékon, ami a megörökített művész és krónikásának lelki alkata között tátongott. Mai szemszögből itélve meg munkásságát, hiányolhatjuk, hogy nem ismeri kellőképpen a rendező munkáját és érdemét, nem ír - vagy csak a legritkább esetben - jelmezről és díszletről. Ez azonban, sajnos, még a mai kritikákból is rendszerint hiányzik, vagy olcsó közhelyekben keres kifejezést. A szinhiz szeretetén és az objektivitásra törekvésen kivül jellemző Hakodczey ísunkás ságára meg ne as alkuvó baloldíilÍ3ága 13. A XIX.század második felében ea kevés szinti zi embernél fordul elő. Természetes, hogy ;<akodczay működésében nem az osztályharc jelenti a forradalmi szellemet, noha magát a szót ismeri és használja. Ahhoz azonban, hogy a színpadról hirdesse az osztályharcot, egyszerűen hiányoztak a lehetőségei. A harmincas-negyvenes évek francia romantikája és a hozzá kapcsolódó szabadkőmüvos-utópista-szocialista gondolatkör már csak egyesek emlékében élt; hozzátehetjük, hogy nélyen eltemetve. A szabadságharcot követő események megtanították az embereket arra, hogy álmaikról ne beszéljenek hangosan. Ugyanakkor as elnyomatás évei magukkal hozták a magyarság sorsának köaponti szemléletét is: azoknak, akik megélték Világost, nem lehetett fontosabb szempontjuk, mint a hazai nyelv, a magyar művelődés, a magyar nép megtartása s ehhez a maguk kéznél lévő szerény eszközeivel kellett hozzáfogniuk. Az ötvenes-hatvanas években a leghaladóbb szellemek sem gondolnak messzebbre, mint hogy ápolják Kossuth emlékét, ellenezzék a kiegyezést, függetlenségiek legyenek. Számukra ez a szabadságharc vonalának egyenes folytatása. Rakodczay egyike a legharcosabbaknak, amikor azt mondja, hogy a sz a-
