Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

badsághar

c-klfe.jezéa nem fedi sem a valóságot, sem az egykorú szóhasználatot, mert 1848-4-9-ben forradalo

m volt és ő mindig igy hallotta emlegetni... Ez a forradalmi szellem, amit egyetlen munkájában sem tudott - nem is akart - titkolni, szintén egyik forrásává lett kudarcainak. Lázadó volt egy olyan korban, amikor osztálya békére és meggazdagodásra vágyott. XXX Nézzük, hogyan alakult a jómódú pesti kispolgár-család gyermekének a színház felé vezető utja? A Bach-korszakban született, a szabadságharc dicsőséges legendái között nevelkedett. A hatvanas évek elején szemfüles és lelkes kisfiú - abban az időben, amikor a politikai elnyomás a városi polgárság theatromániáját a szokottnál is nagyobbra növeli. Hat esztendős korában viszik először színházba Balatonfüreden. A szinház homlokzatán felirat: Hazafiság a nemzetiségnek. S a színpadon Kisfaludy Károly Kemény Simon c. drámájának cifra hősei ágálnak. Mindebből csak homályos emlékkép marad, mintegy ködös illusztrációja azoknak a történeteknek, amelyeket nagyapa, apa,nagybácsi mesélnek a gyermeknek, vagy legalábbis előtte a családi asztalnál. Tizenegy éves korában már a fővárosban is eljut szinlelőadásra. A II.Rákóczi Ferenc fogságát nézik meg

t Szigligeti lelkesítő darabját, az ifj. Lendvayval Rákóczi szerepében. Ez már nem marad tündérmese-szerü, elmosódó emlék, hanem nagyon is konkrétan a tudatba vésődő valóság, látvány, amely egész életén át elkíséri, élmény, amit már itt megmutatkozó theatrografikus készségével papírra vet. "Soha nem felejtem azt a sötétes szürke gót termet, a kulisszákon oszlop szegélyekkel, ezeken szobrokkal, előcsillanó gyenge aranyozásokkal. És ezek közt Lendvay kék nadrág, sárga attila /!/, hermelinprémes bibormente, sárga csizmásan... Ez a Rákóczi maradt meg. Később más ruhában - 32 -