Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Sz.Szántó Judit: Sean O'Casey
ság, amelytől csak a tudatosan kommunista figurák mentesek. /Külön fejezetet érdemelne annak elemzése, hogy O'Casey, ez a meggyőződéses és lángoló antiklerikális iró, aki pontosan ismeri és számos drámájában le is leplezi a magas klérus szerepét hazája szerencsétlen sorsában, az egyszerű emberek vallásosságát milyen gyengéden, megértően, tapintatosan és ugyanakkor- birálóan ábrázolja./ Senki sem Ismeri őket jobban nála, hibáikkal és erényeikkel együtt. Képmutatás lenne azt állítani,hogy ennek az o'casey-i kincstárnak maradéktalan és szolgai átmentése a mi színpadainkon közvetlen sikerre számithatna. És mégis állitora, hogy O'Casey könnyen válhatna népszerű drámaíróvá, ha inint ahogy Brecht esetében is erről van szó - megtalálnék a magyar O'Caseyt. Iámét csak a Lettres Pran^aiees körinterjujára utalok;a francia rendezők egyre arról beszélnek, milyen módon igyekeznek megtalálni azt a stilust, amely egyszerre brecht! és francia is. André Steiger pl. azt mondja: négy kisebb brechti müvet rendezett eddig, a Házitanít ó t . a Carrar asszony puská it, a Kivétel és szabál yt és a Simone Machar d-t. s most ugy érzi, végre meglelte azt a tolmácsolási módot, amelynek birtokában immár belevéghat egy nagy brechti alkotásba, pl. a Courage mam ába. Állami támogatás nélkül, sajtó- és politikai támadások kereszttüzében mit meg nem tesz, mennyi kísérletet nem hajt végre egy művész, aki ugy érzi: érdemes. Brecht esetében a magyar színházművészek megmutatták, hogy nem tartják érdemesnek a kísérletezést, mert nem tartják elég nagynak a célt. O'Casey magyar kultusza még ebbe a stádiumba sem jutott el; talán épp ezért több szerencséje lesz. Ez az irás nem hivatott rá, hogy az O'Casey esotében követendő rendezői elveket kijelölje vagy fejtegesse, meg aztán másutt már esett is szó müvei fővonalának kibontásáról. Röviden tehát csak ennyit: mig Brecht esetében elsősorban arról van szó, hogy az értelmi és érzelmi hatásoknak Brecht által sem ellenzett szintézisét a magyar közön- 169 - i
