Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Székely György dr.: Előadás előtt - előadás után. Coriolanus /szerepelemzés/ - Az öreg hölgy látogatása /Dür-renmatt darabja a Néphadsereg Színházában/

a hadseregben való részvételtől. A háborúzás kétesértékü kiváltsága továbbra is a patriciusok kezén maradt. Hogyne lenne érthető tehát az ismeretlen fegyvertől való ösztönös félelem elemi hatása,a józan gondolkodást legyűrő ereje. Hiszen az a fegyver a patriciusok kezében a nép felett való korlátlan hatalmat,a győztes ellenság kezében pedig a teljes megsemmisítés eszközét jelenti számukra. így érthe.tő, hogy a megdühödött Coriolanus egy szál karddal ki tudja űzni a Fórumról a tribunokat, aediliseket és a népet.Az is természetes, hogy Róma ostromakor a kardnélkül, védtelenül maradt nép /a patriciusok se önmagukat, se őket nem tudják megoltalmazni/, melyben az öntudat XIX-XX. századi foka még nem lehetett meg, - inkább az életösztön jellemen-inneni reakcióját mutatja. A megegyezés ugyan kínokkal teljes, nehéz életet, de életet jelent; a következetesség, a helytállás az adott történelmi viszonyok mellett teljes pusztulást. Shakespeare helyesen látta a római nép helyzetét s amikor mentegetés nélkül szégyenteljes bukásra itéli a "hős" Coriolanust, nem szépiti a különben igaz jogait védő, de öntudat hiján ingadozó római nép magatartását sem: mindkettőről reális történelmi képet ad. Egy párhuzam még élesebb fényt vet Shakespeare remek érzékére a reális történetszemlélet iránt. Az irodalomtörténet az "Athéni Timon" keletkezését ugyancsak 1608-ra teszi. Ebben a darabban Alcibiades athéni vezérrel látszólag ugyanaz történik, ami Coriolanussal: száműzik a városból s ő szintén hadak élén tér vissza Athén ellen. De milyen más az adott történelmi helyzet. Alcibiades egy közkatona életéért harcol az uzsorásokból álló athéni szenátus ellen és szinte szolidaritásból vállalja a száműzést; Timon a pusztitás vak vágyát akarja az Athén falai alá induló vezérbe oltani s még ai'annyal is nyomatékot ad terveinek, - Alcibiades ugyan elfogadja az aranyat,de a vad tanácsokat nem; a városért könyörgő szenátorokat megnyugtatja, hogy csak a saját és Timon ellenségeivel van dolga s a városi törvóny- 9o -