Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Székely György dr.: Előadás előtt - előadás után. Coriolanus /szerepelemzés/ - Az öreg hölgy látogatása /Dür-renmatt darabja a Néphadsereg Színházában/

marok eszközeit, a feltétlen uralkodás útját helyesli. Á jövőbe-látás fűti indulatait s elméletének biztonsága nem tür ellentmondást. A hatalmat kíméletlenül gyakorolni kell, mert különben elveszíti az ember. Jobb tizezer lázongó, de bilincsbevert rabszolga, mint tizezer félig szabad, s a hatalom lehetőségeit megizlelt tárgyaló fél. Állhatatlan, megbízhatatlan ez a tízezres tömeg, melynek igényei, véleménye a pillanatonként változó helyzettel együtt változik. Ezt a tömeget nem kötik Ígéretek, adott szavak, szavazatok, ez a tömeg csak a nehezen szerzett jogok őrzésére ós bővitésére ügyel. E tömeg szemében árulás és erkölcstelenség a jogfosztásra készülő hatalom; Coriolanus szemében árulás és erkölcstelenség a megadott szavazatok visszavonása, a leigázni kivánt, megvetett nép nyilt ellenállása. Coriolanus érzi, hogy személyében a nemességen ütöttek egyet: tehát önmaga és köre védelmében meg kell semmisítenie ellenfelét. Nem véletlen és nem váratlan,hogy a nép árulója szinte átmenet nélkül hazaáruló lesz. Nincs hazafiság, csak sértett egyéni gőg, csak sértett osztályérdek. Coriolanus el akarja pusztítani azt az országot, amelyben a tömeg nálánál nagyobb hatalommá lett. Tudja, hogy a 3okak uralma az egyéni, individualista, szeszélyes életfelfogásnak véget vet, korlátok közé szőritja, - tehát minden lehető eszközt /legyen az bár az ellenséggel való nyilt összefogás/ felhasznál a megbontott régi rend helyreállítására. Terveit s életét mégis a múltja buktatja meg: nemzetségének s családjának legtiszteltebb feje - az anya. Ami ezután következik: szükségszerű. A dus reményeket tápláló s csalódott volszkok az anyagi veszteséget /a már-már magukénak hitt Rómát/ s a következetes férfijellemet kérik tőle számon. Az utolsó mondatok dühe már céltalan, vak düh; az engedékenység pillanatában Coriolanus tisztán látja, hogy rossz üzlet az önérdek ellen való megalkuvás. Az árulás útját is végig kell járni: akkor még kecsegtet a haszon, a siker. A gyenge ember kétszeres áruló: nemcsak - 83 -