Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Kovács Tivadar: Versmondás - elemzés /ódry és Somlay/
mondanivalót, az érzelem keresztültöri az értelem gátját és a versmondó érzelmileg is magáévá teszi a verset.Egyébként Ódrynak az volt a véleménye, hogy "a szavaló érzései a szavalás pillanataiban születnek". 1 Ez a folyamat nem - vagy nem egészen - követhető nyomon fennmaradj felvételeiben. Persze elmélete roppant veszélyes. Az olyan nagy művészek, mint Ódry, megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy az érzelmi elemeket utólag helyezik bele a versbe. Általában - nyilván - sikerült is neki. De mi van akkor, ha a nem pontosan rögzített vers felvétele a művész kissé indiszponált napjára esik? Valószínűleg Ódry is érezte ezt az ellentétet és ezért ékesitette fel a verséket olyan zeneiséggel, hogy pl. Vörösmarty: A vén cigány c. versének előadását képtelenek voltunk a hangsúlyozás szempontjából leírni, mert ez az előadás kottába kívánkoznék inkább. Megcsodálhatjuk ebben is, mint a többi megmaradt felvételében, a megfogalmazás, a felépítés biztonságát, de jóformán semmit sem kapunk Ódry igazi izzásából, kemény és férfias lírájából, szenvedélyes lángolásából, amelyek pedig olyan széppé tették alakításait. x x Mindegyik felvételéről megállapíthatjuk az értelmi felépités elsődleges voltát. A kortársak vallomása szerint Ódry Árpád szuggesztive, teljes érzelmi átéléssel mondott verseket. Mégis e nagy művésznek volt valami hiányérzete, mert 1929. II. 3án kelt levelében igy ir Ascher Oszkárnak: "A saját eredményeim a művészetnek ebben az ágában annyira nem állottak arányban azzal a lelkesedéssel és önfeláldozással.amellyel hozzáfogtam, hogy végül teljesen lemondtam róla és többé találkozni sem akartam vele. ,,xx r x Ódry: i.m. 806.p. ** V.ö. Ascher Oszkár: ódry Árpád. Nagy magyar színészek. Bibliotheca. Bp. 1957. 320. p. ^^Idézve: Ascher: i.m. 310. p.
