Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kovács Tivadar: Versmondás - elemzés /ódry és Somlay/

Természetesen ezt a kijelentését nem váltotta be. Szerencsére! Mert Ódry, minden, a mai felfogástól eltérő, megjelenítési formái ellenére, a "művészetnek ebben az á~ gában" is nagyot alkotott, maradandót, még akkor is, ha a megmaradt hangfelvételek, versmondása szépségeinek egy részét adják is csak vissza. "Annyi bizonyos, hogy a művészi puritánság mint csorbíthatatlan követelmény, a színészi segédeszközök mellőzése és a versmondás sajátos, kifejező eszközeinek megteremtése: meggyőződése volt Ódrynak, mint tanítómesternek .... ódry előfutára volt a versmondás nagy megújhodásának, önálló műfajjá való elismertetésének."

x XXX Ódry Árpád szavalóművészi elvei közé tartozott az is, hogy a versmondónak a hallgatót pillanatok alatt bele kell helyeznie egy képbe és el kell ragadni a a maga érzése javára. Mindez az előadó biztonságán és gyújtó erején múlik. Innen adódik azután az a szédületes dinamika, amely a megmaradt hangfelvételeket jellemzi. Igaz, hogy Ódry a közönség fáradékonyságát is figyelembe vette és azt tartotta, hogy a közönség figyelmének ébrentartására a beszédet a hétköznapi fölé kell emelni, tempója, erőteljessége és muzsikája szempontjából. Ezért van az, hogy "A vén cigány"-t 2 perc ós 57 másodperc alatt mondja el, mig Somlay Artúr ugyanezt a verset 4 perc és 3 másodperc alatt. Ez 1 perc és 6 másodperccel több. Ódry előadásában óriási körmondat kerekedett a versből, s a hallgató azt sem tudja: mikor vesz levegőt a művész, mert a szünetjel oly kicsik, hogy azalatt lehetetlennek látszik. Lázas lüktetés ez az előadás, romantikus pátosszal telitett. Azt gondolhatjuk, hogy Odry, az iró gondolataival való azonosulni akarás következtében Vörösmarty korának hangvételéig jutott el. Valóban: mai felfogásunktól eltér formailag ez a megjelenix

Ascher: i.m. 309-310.p. - 63 - i