Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás
mott emberi jogérzet." A francia forradalom révén jogokhoz juttatott polgár szólal meg itt, az építőipari- és aratósztrájkok klasszikus korában. Ahhoz, hogy eljusson a proletárforradalom üdvözléséig, Rakodczaynak még másfélévtizedes tapasztalatokra volt szüksége a tani tói pályán./Idézetek a könyv 16-17.lapjárói./ A szinész dramaturgiájával foglalkozó rész, szemben az elsővel, napjainkban is korszerű és helytálló. A ma szinháztörténésze számára sokat mond néhány utasítás, amit természetesnek veszünk ugyan, de a századforduló színészetére tanulságos: hogy a monológot nem szabad a közönségnek mondani, s hogy a szinész kifejező eszköze teste lévén, mondanivalóját a játékkal kell aláfestenie. "Miután a szinész feladata feltüntetni, mintha az érzelmi állapotból folyna a szó és ez az állapot a testen jelenik meg, testének mibenvolta a fődolog. Testével idézi elő a játékot, mely voltakép a mimika. Ebből folyik még a szavalat is. Mert más a hangsúly, ha ugyanazt a mondatot ülve,vagy állva, vagy fekve, vagy térdelve, vagy az asztalra könyökölve mondjuk. A szinész tehát jellemét mindenekelőtt mozogva képzelje el. Képzelje el állásait, helyzetét. Ha ezt teszi, sokkal természetesebben fog beszélni. De mi és a németek fordítva járunk el. Szavalunk, mielőtt mozognánk. A mozgás nálunk csak kisérete a szónak, holott ez amabból folyik..." /59./ A mozgás nélküli szavalás valóban hibája volt az un. Paulay-lskola tragikusainak, csakúgy, mint a német színészetnek. Esnek azonban érthető indoka volt: a színpadi nyelvhelyességre való törekvés, amit Paulay Idejében a rossz magyarsággal beszélő polgári elem színpadra tódulása tett szükségessé nálunk, a sokféle és egymástól elütő dialektus pedig a német színpadokon. Természetesen volt egy Paulaytól többé-kevésbé független iskola, a franciások, akik tudtak mozogni is, ezeket azonban, mivel tragikus nem akadt köztük, Rakodczay nem méltatta komoly figyelemre. - 5o -