Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
III. Krónika - H.Teschler Andrea: A Színháztudományi Intézet kiadványairól
lyal ábrázoljuk mindkét oldalt, a pozitivizmus hibájába esünk. Hibás az a nézet, amely a drámai konfliktust a társadalmi konfliktussal azonositja. Hibás, mert mechanikus. A drámai konfliktu s csak tükröződése, mégpedig művészi tükröződése a társadalmi konfliktusn ak. A drámai konfliktus valójában esztétikai jellegű, mert a konfliktust is valamely esztétikai eszmény szemszögéből bíráljuk meg: szép és rut küzdelme és ennek értékelése bizonyos esztétikai szemszögből. Ohlopkov és Maszejev sokszínű ábrázolásért folytatott harca szembeszáll azzal az irányzattal, amely ugyancsak megtalálható a szovjet drámairodalomban, és amely az emberi viszonyokat egyoldalúan,vagy csak a magánélet, vagy csak a termelési viszonyok oldaláról szemléli. Elméletük hadüzenet azoknak, akik a drámai konfliktust oda igyekeznek leegyszerűsíteni, hogy mindennek az alapja a kapitalista világból ittmaradt csökevények. Ahogy Ohlopkov, Maszejev munkássága a mának szól, napjaink legégetőbb szinházelméleti és gyakorlati kérdéseire igyekszik választ adni, ugyanez a törekvés nyilatkozik meg Miller: A realizmusró l irott munkájában is. Arthur Miller müvében alapvető drámaelméleti kérdésekkel foglalkozva saját elveiről szól, azokról, amelyek Írásaiban vezérlik és amelyek drámáiban gyakorlati megfogalmazást nyertek. Igy vetődik fel az eszmék és a dráma viszonyának kérdése. Erre vonatkozó véleménye az, hogy a drámairó eszméi nem hatnak, ha ezek az eszmék nem a társadalmi tudat megfogalmazói. Azzal, hogy a drámairó ós a társadalom szoros kapcsolatát hangsúlyozza, egyben szembeszáll az avantgard egy Írócsoportjának magatartásával,akik a társadalomtól független Írói magatartást hangoztatják. Ebből következik Miller művészi felfogásának másik sarkalatos tétele, amely az Édes fiaim cimü drámájában jutott f Jajezésre: hogy a cselekedetek következményei éppen olyan valóságosak, mint a cselekedetek. Ez a valóság a - 3o6 -
