Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - H.Teschler Andrea: A Színháztudományi Intézet kiadványairól

Már a fejlődés következő pontja az, ahol a néző a maga érzéseit és meglátásait, ezt a szubjektív élményt szeretné a valóságot objektiven rendszerező tükörben megnézni. Tükörben, amelyben az egyesből kiindulva általánost kap, és a nagy általánosból tud az egyes jelenségekre következtetni. Ez az igény él! Ebből pedig szükségszerűen adódik a színháztudomány egyik főfeladata, hogy a nézők kezébe adjon népszerűsítő, ismeretterjesz

tő munkákat. Az ismeretterjesztő vagy népszerűsítő munka feladata, hogy mindenki számára érthető módon elmondja a drámáról és szinházról mindazt, ami a néző számára szükséges a művészi alkotás teljesebb értékű megértéséhez és élvezéséhez. Sok néző számára a szinház még ma is valamiféle teljesen titokzatos "más élet", ahová a beavatatlan csodálkozásával és mindent elfogadásával megy. Itt egy olyan misztérium játszódik, amelyet én egészen sohasem érthetek meg - mondja a néző. Az ismeretterjesztés feladata, hogy a néző igenis minél többet érezzen, majd értsen ebből a misztériumból. A szinház igy valóságközelbe kerül. Ebben a természetes környezetben valóságiak fogja érezni azt, ami a szinpadon történik, vagy ha nem ezt kapja, akkor merni fogja követelni. Az ismeretterjesztés azonban a tudományos kutató munkán alapszik. Hiszen ennek eredményeit, az ismereteket terjeszti. A színháztudomány kutatási területe szerteágazó ós ha helyesen akarja megoldani legégetőbb problémáinkat, akkor éppen annyira a múlthoz is kell fordulnia, mint amenynyire napjainkat vizsgálnia. Ezek szerint tehát kutatja a jele

n gyakorlati problémáit tudományos módszerességgel, de mindezt fejlődésében, tehát megvizsgálva a történelmi előzményeket. E kétirányú megközelítés szintézise a rendszerezés, amit a színháztudomány harmadik alapfeladatának tekinthetünk. Feladata feltárni egyrészről a színjáték - 298 - i