Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - H.Teschler Andrea: A Színháztudományi Intézet kiadványairól

bels

ő összetettségét; hogyan születik meg a drámából a rendező, a szinész, a díszlettervező, a jelmeztervező, a zeneszerző stb. együttes és összehangolt munkájának eredményeképpen a szinjáték; másrészt megtalálni a küls

ő társadalmi összefüggéseket. Ma már tul vagyunk azon az elméleten, amely a művészi alkotást a tehetség egyedüli szülöttének tekinti. Sztanyiszlavszkij, aki munkásságában, mint szinész, rendező és pedagógus egyaránt művészien egyesitette az ösztönös képességet a szerzett tudatossággal, a színházművészet területén bebizonyította, a minden igaz művészetben alkotóan jelenlévő tudatosság szükségszerűségét. Ennek felismerése alakitotta ki a szinházi szakmában az igényt, hogy megismerje a színháztudomány kutatásainak legújabb eredményeit. Az egyes kiadványok és kiadványsorozatok erre a hivó szóra kivánnak felelni. A Szinházi Tanulmányo

k c. sorozatunkban jelent meg elsőkónt Kardos Tibor: A magyar szinjáték kezdete

i c. tanulmánya. Ez a tanulmány kutatások hosszú éveinek végső eredményeit tárja az olvasó elé. Az az irányzat, amelyet Kardos Tibor munkássága képvisel, irányzat, mégpedig sajátosan magyar irányzat. Történetét tekintve meg kell állapitani, hogy azzal a nézettel való harcból született, amely a szinjátóktörténetet az irodalomtörténet függvényeként tekintette, nem is beszélve arról a végletes álláspontról, amely tagadta a magyar szinjáték történeti létét és hagyományellenes magatartásba csapott. Ezt a sajátosan magyar irányzatot talán "szinházközépponti" irányzatnak nevezhetnénk.Centrális problémájának tekinti, hogy megtalálja irott irodalmi emlékeink mögött a szóbeli, kifejezésben közlés formáját, tehát amit ma ugy nevezünk, hogy a dráma megvalósulá

sa. Ennek az irányzatnak a képviselői vizsgálódásukban szigorúan ragaszkodnak a történelmi szempontokhoz. A színjátékot a teimelési viszo- 299 - i