Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - H.Teschler Andrea: A Színháztudományi Intézet kiadványairól

bels ő összetettségét; hogyan születik meg a drámából a rendező, a szinész, a díszlettervező, a jelmeztervező, a zeneszerző stb. együttes és összehangolt munkájának ered­ményeképpen a szinjáték; másrészt megtalálni a küls ő tár­sadalmi összefüggéseket. Ma már tul vagyunk azon az elméleten, amely a művé­szi alkotást a tehetség egyedüli szülöttének tekinti. Sztanyiszlavszkij, aki munkásságában, mint szinész, rende­ző és pedagógus egyaránt művészien egyesitette az ösztönös képességet a szerzett tudatossággal, a színházművészet te­rületén bebizonyította, a minden igaz művészetben alkotóan jelenlévő tudatosság szükségszerűségét. Ennek felismerése alakitotta ki a szinházi szakmában az igényt, hogy megis­merje a színháztudomány kutatásainak legújabb eredményeit. Az egyes kiadványok és kiadványsorozatok erre a hivó szóra kivánnak felelni. A Szinházi Tanulmányo k c. sorozatunkban jelent meg elsőkónt Kardos Tibor: A magyar szinjáték kezdete i c. ta­nulmánya. Ez a tanulmány kutatások hosszú éveinek végső eredményeit tárja az olvasó elé. Az az irányzat, amelyet Kardos Tibor munkássága kép­visel, irányzat, mégpedig sajátosan magyar irányzat. Tör­ténetét tekintve meg kell állapitani, hogy azzal a nézet­tel való harcból született, amely a szinjátóktörténetet az irodalomtörténet függvényeként tekintette, nem is beszélve arról a végletes álláspontról, amely tagadta a magyar szinjáték történeti létét és hagyományellenes magatartásba csapott. Ezt a sajátosan magyar irányzatot talán "szinházkö­zépponti" irányzatnak nevezhetnénk.Centrális problémájának tekinti, hogy megtalálja irott irodalmi emlékeink mögött a szóbeli, kifejezésben közlés formáját, tehát amit ma ugy nevezünk, hogy a dráma megvalósulá sa. Ennek az irányzatnak a képviselői vizsgálódásukban szigorúan ragaszkodnak a történelmi szempontokhoz. A színjátékot a teimelési viszo­- 299 - i

Next

/
Thumbnails
Contents