Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
III. Krónika - Krónika másfél év magyar szinhá-zi bemutatóiról
ki kell emelni Győrffy György külső megjelenésében is 11luziótkeltő, a színész pályáján nagy fejlödé3t jelentő Pierre-jét is. Brech t magyarországi interpretálásának problémáját sajnos ebben az időszakban sem sikerült megoldani. További megismertetését ezidén a Courage mamá t 1958-ban bemutató Madách Szinház vállalta s 1959 márc.6-án a Puntil a cimü komédiát tűzte műsorra. Both Béla rendező szembe akart helyezkedni azzal a helytelennek bizonyult felfogással, hogy szolgai módon másolják a Berliner Ensemble speciális játékstílusát és helyes célkitűzéssel a magyar Brechtet igyekezett rendezésében megteremteni. Jótempóju, mulatságos vigjátékot állított színpadra, viszont a koncepció időnként elmosta Brecht teljesen egyéni, senki másra nem jellemző látásmódját és stílusát.A koncepción belül helytálló és sikeres alakítást nyújtott a címszerepben Greguss Zoltán, aki fel tudta tárni Puntila jellemének kétarcúságát s a részeg jóság egész értéktelenségét. A szerep nagyrészét kitevő részegségi állapotot minden bántó naturalizmus nélkül, szuggesztíven jelenítette meg, mackós bájú és mégis ijesztő kedveskedéseivel. A másfél év során a pesti színpadokon több érdekes mai tárgyú szovjet drámát is láthattunk. Az egyiket, Aljosi h' Egyedü ljét a Magyar Néphadsereg Színháza mutatta be 1959 máj .26-án. AI josin drámájában a szerelmi háromszögjátékok banális fordulatait akarja mélyebb tartalommal felcserélni, rokonszenves nyíltsággal mondva ki,hogy annak a családi életnek, melynek nem a kölcsönös szerelem az alapja, nincs ma létjogosultsága. A jellemábrázolás egyes felületességeit Kazimir Károly gondos, árnyalt rendezéssel igyekezett kiküszöbölni és a figurák tusakodásait érzelmeik viharával bensőségesebbé tette, noha időnként szentimentalizmusba tévedt. A darab szerelmespár ját Ruttkai Éva és Pálos György játszotta, érett művészettel. - 224 - i
