Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Szakáts Károly: A kinai szinház ősi hagyomá-nyai a mai Kina színpadán
Arcfestéssel jeleznek jellemvonásokat és egyéb sajátosságokat, melyeknek kifejezésére ősrégi hagyományok, előírások szolgálnak és amelyeket szinész és közönség egyaránt ismer. Ha valaki ezektől eltérne, tönkretenné az ábrázolt alak felfogását, felismerhetetlenné tenné. Lássunk néhány ilyen ábrázolási módot. "Isteni lények arca aranynyal van befestve, az aranyfestés hü és őszinte férfit jelent, a fekete festés brutális, a fehér közönséges, a festés hiánya nemes jellemet. Rablóknak és gonosztevőknek tarka szinekre festett, fantasztikus ábrázata van; történeti személyeket ugy ábrázolnak, hogy a szinekkel igyekeznek történeti hagyományként fennmaradt jellemvonásaikat és egyéb sajátosságaikat kifejezni... A maszkhoz a férfi főszereplők általában természetes szőrből készült hosszú szakállat viselnek, koruknak megfelelően sötétet, vagy fehéret; a régebben szokásos lelógó bajusz na már ritkán fordul elő, mert akadályozza a beszédet és a teaivást s azért festett bajusszal pótolják. Bajusza csak a nemes jellemnek van, mig a gonosz kecskeszakállat visel. A festés az egész arcot beborítja, azonban a ch'ou /a clown/ csak fehérre festett orrot és fölfelé pödört bajuszt visel. A női szerepekhez nem tartozik arcfestés, de azért természetesen itt is bőségesen használnak festéket és pudert." /Erkes, Edmund/ Különös fontosságot tulajdonítanak a kínaiak a jelmeznek is, amelyek rendkívül diszesek, gyakran nem is reálisak. Szegény parasztok,csavargók a legpompásabb ruhákban jelennek meg. A közönség "pozitiv hősét" gazdasági helyzetétől függetlenül szép öltözetben akarja látni. Még a modern jelmezek, a mindennapi életben hordott ruhák is szinben és kivitelben sokkal fényesebbek, mint a valóságban. Az anyag, mint a történeti jelmezeknél, itt is majdnem mindig selyem. A jelmezekkel is típusokat ábrázolnak és az erre vonatkozó szabályokat illetően idézzük ismét ERKES EDMONDOT a "KINAI SZÍNJÁTSZÁS ÉS BÁBSZÍNHÁZ" cimü tanulmá- 117 - i