Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Szakáts Károly: A kinai szinház ősi hagyomá-nyai a mai Kina színpadán
senkinek sem tűnik fel a 16, vagy az evőeszköz hiánya. "Apró, de mesteri módon megcsinált jelzések, mint pl. egyik láb fölemelése, a lóraszállás markirozásaképpen,a járás változtatásai, amik megmutatják, hogy a szinész most szobában van, most az utcán jár, most hegyre mászik, most lovagol, most kocsin ül, elegendők arra, hogy a néző lássa és átélje mindazt, amit ilymódon jeleztek neki. A kinai színielőadás egyáltalán nem tesz groteszk vagy primitiv hatást. Ha az ilyenforma kisérletek, mint pl. KLABUND szerencsétlen KRÉTAKOR feldolgozásának inszcenálásai európai színpadokon igy hatottak, ennek oka csak az volt, hogy az európai színésznek általában nincs meg az ilyen játékmódhoz szükséges testi iskolázottsága" - irja ERKES, EDMUND a "KINAI SZÍNJÁTSZÁS ÉS BÁBSZÍNHÁZ" cimü tanulmányában. Maga a kinai szinház leginkább a SHAKESPEARE korabelihez hasonlit. Három oldalról nyitott. Hátul csatlakozik hozzá a ruha- és kelléktár és az innen nyiló két ajtón jönnek ki, illetve távoznak a színészek. Egyetlen "gépszerkezet" a szinpad közepén alkalmazott csapóajtó, hol a szellemek tűnnek föl, vagy alá. Függönyt is csak a közelmúltban vezették be a kinai szinházak, s általában csak színváltozás előtt hozzák a szinpadra, s a diszlet felállítása közben rudakon tartják. Itt jegyezzük még meg, hogy a forgószínpad kinai találmány. Kínában azonban csak bábjátéknál alkalmazzák. Japánban 1760 körül átkerült a szinpadra is és a japánoktól jutott Európába, ahol 1898-ban először Münchenben alkalmazták. Mondottuk, hogy a kinai szinész játékát diszlet és kellék hiányában legfeljebb a maszk és a jelmez segiti. Ezek azonban szigorú hagyományokként, határozott előirások szerint. Bár a kinai szinpad még ma is ismer papirmaséból készült álarcokat, mégis elterjedtebb, általánosabb a rendkívül kifejlődött arcfestés. - 116 - i