Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Szakáts Károly: A kinai szinház ősi hagyomá-nyai a mai Kina színpadán

A KÍNAI SZÍNHÁZ ŐSI HAGYOMÁNYAI A MAI KINA SZÍNPADÁN Nem ismeretlen név a magyar színházi szakemberek előtt ANASZTASZJEV, A. neve. Felszabadulásunk óta különféle folyóiratainkban jelentek meg tőle színháztudományi és színháztörténeti tanulmányok. Többek között: "JEGYZETEK A SZÍNHÁZI ÉVADRÓL", "SZÖVEG ÉS JELLEM A DRÁMÁBAN", "A SZÁZSZINÜ KÍNAI SZÍNHÁZ" stb. Ez utóbbiban irja ANASZTASZJEV, A.: "Nem lehet világkultúráról beszélni és figyelmen kivül hagyni Kinát; nem tekintheti magát senki a művészet ismerőjének, ha nem ismeri a kinai művészetet." És nem teljes az ismerete a kínai művészetről annak, aki nem ismeri a kinai színházművészetet, hiszen a színházművészet a művészeti ágak egyik legrégebbike. Kezdete - mint mindenütt - Kinában is az őskorba nyúlik vissza. Ismernünk kell a kinai színjátszást annál is inkább, mert bár - ismétlem - kezdete, mint mindenütt, az őskorba nyúlik vissza, a kinai szinház más utakon fejlődött ki, mint például az európai. Más utakon, mert a kultikus, vallásos vonatkozásoktól sokkal későbben szabadult meg mint a miénk. Kinában - már előzőleg leszögezem - mind a mai napig kétféle szinház található. Az egyik csorbithatatlanul őrzi a nemzeti jelleget, a másik igyekszik elsajátítani a mi szinházi kulturánkat, anélkül azonban, hogy sajátos hagyományait megtagadná. A kinai színművészet kialakulása azokra a népdalokra és a népi táncokra vezethető vissza, melyek szoros összefüggésben állottak a primitiv vallásos 'érzéssel. A legrégibb kinai Írásos emlék, az i.e. II. évezredből töredéke-