Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 95 Moritz gróf magánszínházat építtetett a számára, azután Casselben találkozhattak vele, 1619-1620-ban Prágában a királyi udvar előtt játszott. Hazájába visszatérve pedig még 1638-1639-ben is mint bábjátékost emlegették. Az ő csoportjából vált ki egyik társa, Sackville. Ő is megfordult először Wolfenbüttelben annál a Heinrich Julius hercegnél, aki maga is írt vígjátékokat, beléjük építve a Sackville által kreált vidám fickót, Jan Bouschet-et (neve az angol „posset", egy sörfajta változata). Majd 1607-től Sackville is sokat tartózkodott Prágában II. Rudolf udvarában. Ugyancsak a Browne-együttesből indult még tovább keletre John Green, aki 1607-től Habsburg-szolgálatban állott és 1608. február 10-én Grazban bemutatta a Doctor Faustust. Ez volt Marlowe tragédiájának első, pontosan datálható előadása a kontinensen! Ezután Olmützbe tartott, jelen volt 1617-ben Prágában Ferdinánd cseh királlyá koronázásán, onnan továbbment Bécsbe, majd Innsbruckba. Két másik „angol komédiásról" kell még megemlékeznünk. Az egyikük John Spencer, aki 1605 és 1623 között járta a Németalföldet és az észak-német városokat. Közben kialakította „Hans Stockfisch" komikus figuráját. A másik a Robert Browne csapatát továbbvezető Robert Reynolds, aki 1618-tól mint „Pickelhering" szerepelt a Bohóc szerepkörében a később oly népszerűvé vált, de már teljesen német színpadi Hanswurst elődjeként. Repertoárjuk és előadásmódjuk - közös eredetű lévén - többé-kevésbé azonos volt. S hogy milyen? Az Oxford Companion to the Theatre (1967) így jellemzi működésüket: a „finomságokat és a költői nyelvet a külföldi közönség nem tudta értékelni, tehát mellőzni kellett. Gyakran régi- vagy kalózkiadásokat használtak. Mivel a cselekményt csak vizualitás útján tudták megértetni, hajlamossá váltak a túlzásra, ripacskodásra, a rikító szörnyűségek bemutatására. A műveltebb közönség számára zenét és balettet, a »földszintiek« számára bohócjátékokat illesztettek be." Játékszövegeik egy részét nyomtatásban is megjelentették. Először 1620-ban, majd - és ez fontos továbblépést képviselt - 1630-ban, ezúttal teljes egészében német nyelven. Angol nyelvű együttes utolsó németföldi fellépéséről 1659-ből van megbízható adat. A németnyelvű repertoár első nagy bábos összefoglalásával 1666-ban, Lüneburgban találkozhatunk. Michael Dániel Treu együttese ugyanis „Demonstratio Actionum" kezdetű műsorismertetőjében huszonöt darabot sorol fel. Ezek között szerepel az Angliából való Lear királyról szóló darab, egy másik Titus Andronicusról, egy következő Don Hieronimo spanyol marsallról (ez nem más, mint Kyd The Spanish Tragedy című műve), és a Von Doktor Iohanni Fausto is.