Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)

94 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK FAUSTUS: Édes Mephostophilis, mondd meg. MEPHOSTOPHILIS: Ne bosszants, Faustus. FAUSTUS: Hát nem köteleztelek le, te gaz, hogy mindent megmondj nekem? MEPHOSTOPHILIS: Igen, mindent, ami nem a mi királyságunk ellen szól. Ez pedig az. Kárhozott vagy, a pokollal törődj! FAUSTUS: Istenre gondolj, Faustus, a világ teremtőjére." Hasonlójellegű eltérés van a „Pokol" értelmezésében is. A népkönyv tulajdonképpen összefoglalja a középkor elképzeléseit: a pokol az elképzelhetetlen szenvedések helye, dörgés, vad tombolás, köd, kénkő, füst, lobogó lángok, fagy és forróság kínozza az odajutott kárhozottakat, s az alvilágot halálordítás, jajveszékelés, kínlódás, gyötrelem és szenvedés tölti be. Marlowe-t ez a fajta pokol egyszerűen nem érdekli. Az ő hőse nem indul „pokoljárásra". Amikor Faust megkérdi Mephostophilist: „Hogyan kerülsz te most a poklon kívülre?", azt a váratlan felvilágosítást kapja, hogy „Itt is pokol van, most is ott vagyok" - és ezzel az egész kérdés szellemi síkra helyeződik át. Minden jel arra mutat, hogy Marlowe-t nem igazán érdekelte az sem, hogy a magas áron vett tudást és hatalmat Faust milyen kicsinyes ügyekre vesztegeti, és ezért a nyolcadiktól a tizenhetedik jelenetig terjedő epizódokat mintegy „átengedte" a szerzőtársaknak, illetve az is elképzelhető, hogy éppen ezek voltak azok a „kiegészítések", amelyekre a későbbi kiadások címlapján rendszeresen utaltak. így alakult ki azután már itt is Faust „kettős jelleme": a mindentudásra éhes, tragikus intellektusú reneszánsz hősé, illetve a középkori trufákat felsorakoztató fejedelem- és népszórakoztatóé. Egy színjáték útra kel - és átváltozik Bár Leicester gróf csapatait már 1585-ben elkísérte balul sikerült németalföldi hadjáratára a közkedvelt komikus William Kempe és együttese (még a dániai Elsinore-ba is eljutottak), az igazi nagy kirajzás igazából akkor indult el, amikor 1590 után rendszeresen pestis sújtotta Londont (1593-ban például februártól az év végéig éppen ez okból bezárták az összes londoni színjátszóhelyeket), s így az együttesek kénytelen-kelletlen útnak indultak: ki Anglia területén maradva, ki meg - a kalandosabbja - a kontinensre indult. Közöttük is Robert Browne járt elöl, aki már 1590-ben Leydenben járt, majd az 1592-1593-as évadot Frankfurt am Mainban töltötte, ahol is táncos jigek, bibliai témájú darabok mellett Christopher Marlowe darabjait is bemutatták. 1606-ban Hesseni