Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 93 meg The Tragicall History ofD. Faustus címen - ő maga 1593. május 30-án halt meg tragikus körülmények között már 1601-ben kértek rá kiadási jogot. Henslowe feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1594-ben bemutatták a darabot, és hogy 1597-ig az Admiral's Men együttese több mint húszszor tűzte műsorára. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1631-ig kilenc [!] kiadást ért meg. Több változata is van. 1602-ben „W. Birde" és „S. Rowley" egészítette ki. Az 1604-es kiadást az irodalomtörténészek „A"-változatnak, az 1616-tal kezdődő sorozatot „B"-változatnak nevezik. A kettő között jelentős szövegkülönbségek vannak. De van különbség, mégpedig szemléleti jellegű, már a német (angol) eredeti nyersanyag és Marlowe megfogalmazása között is. A Faust-mítosznak vannak bizonyos alapvető motívumai. Ilyen az a kiinduló pont, hogy a minden addigi tudománnyal elégedetlen Faust a mindentudás és a hatalom megszerzése érdekében vérrel megpecsételt szerződést köt az ördöggel, életét és lelki üdvösségét ajánlva föl ellentételül. Ilyen elemeknek számítanak azok a kérdések, amelyeket a menny és a pokol természetéről tesz fel. Ilyen az a kalandsor, amellyel tudását és hatalmát próbálja ki, bizonyítja önmaga és a nagyvilág előtt. Ilyen motívum Faust büntetése: lelkének elkárhozása és iszonyú halála. A kísérő motívumok közé tartozik, hogy tanítványa-örököse van Wagner jelentéktelen-szürke személyében. Ilyen, hogy egy Bolond-figura tűnik fel, kisebb-nagyobb mértékű kontrasztelemet képviselve a cselekmény folyamán. A mű, mint említettük, egész sor hitbeli-világnézeti kérdést is érint, amelyekre a különböző időben létrejött feldolgozások eltérő válaszokat fogalmaztak meg. Közülük az egyik legfontosabb szemléleti eltérés már egészen korán megfogalmazódott. A német népkönyvben Faustnak arra a kérdésére, hogy „miképp teremtette Isten a világot, s született meg az első ember?", a Szellem - a Pokol képviseletében - így felel: „A világ, szóla, ó Faustom, nem született valami, de halhatatlan. Szintazonkép az emberi nem öröktől fogva volt, s nem volt kezdeti eredete [... ] Csak az emberek tulajdonították vala istennek az ember és a mennyek teremtését, hogy végülis istennek kelle alávetniök magokat [...] D. Faustus nem igen feleselt." 3 Ez az eretnek gondolat - amely egyébként nagyon közel áll a mai univerzum-felfogáshoz - Marlowe számára, aki - és ezt éppen ez a műve bizonyítja - nem volt ateista, elfogadhatatlan volt. A párbeszéd tehát nála így szól: „FAUSTUS: Most azt mondd meg, ki teremtette a világot? MEPHOSTOPHILIS: Nem mondom meg.
