Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis

392 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK negatíve idealizált (stilizált) lény: szimbólum. Az ideál megvalósulását akadályozó, hátráltató, ideálellenes erő."

1

6 (A Gyergyai Albert Argirusíban szereplő „Vén kofa" alakjával való összefüggéseinek elemzésére ezúttal sem hely, sem idő nincsen.) - Mirigy fontos vonása az alakváltoztatás képessége. Csongor számára először „kaján anyó", aki a virágzó almafa alatt „kötözve ül". Később az üldözött manók döbbennek rá: „Vén Mirigy volt a bagoly!", illetve „Vén Mirigy volt a tehén!". A darab III. felvonásában ismét alakot vált: „Most én kővé változom, / Rút varacskos régi kővé" - és ebben az alakjában kordén húzatja el magát a manókkal. Néhány jelenettel később Kurrahhal közli, hogy egy közeli házban: „Ott most én lakom, cselédes, / Tiszta özvegy' képiben." Az átváltozásoknak azonban még nincsen vége. Balga riadtan tapasztalja, hogy „Két alakban egy boszorkányt" látott. Először a szobában lévő szekrény ajtaját megnyitva, majd az ajtó felé fordulva a hasonmását. Vörösmarty instrukciója szerint „alakjai kétfelől söprüvel kergetik, mig végre az ablakon kiugrik. Mirigy' alakjai egyesülnek." Legközelebb a „borított kút"-nál találkozunk Miriggyel, ahová „Kis leányzó' képiben / Jóstanácsot elfogadni / Csongort erre csaltam el." Ott bűvöli meg a kutat a ráolvasás rövid hangsúlyos szövegével: „Forrj kút' habja, forrj, Tajtékot sodorj, (Egy irást tart a' kút fölé, melly magától meggyúl) Csalfa eskü vérrel irva, Bűnös szívtől lángra gyúlva; Mély vizedbe hull le hamva, Forrj, kút' habja, forrj. (Megáll) Csillag, mellyen a' halál Csonton, embercsonton áll, Felhő, melly a' sírra száll, A' hol vérzik a' fűszál, Szél, melly tűzben lángolál, Benn veszők' siralminál, Szálljatok le, szálljatok le, A'jós kútba nézzetek le." Majd később így folytatja: „Kút' leánya, Kút' csodája,