Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN 391 Mit kerestél, mit találtál? Parti bürkön kék bogár ült. Add, hadd lássam. Útra készült, S megfogám. Nem hoztad el? Domb alatt tehén legel, Annak adtam, hogy pusztuljon Teje tőle megromoljon, Borja téjtől dombra hulljon. Ott megesszük, jó ebéd lesz. Jobb, ha esszük, mint ha ő esz." Ez a szöveg a három közül két manó, „ördögfi", Kurrah és Berreh, színpadi „belépője". Nem sokkal később, amikor „Mirigy, boszorkány" rádöbben, hogy az ördögfiak az ő, rókává változtatott lányát is megették, ilyen rontást igéz rájuk: „Vessz meg érte, hogy megetted. [...] Vére benned föllobogjon; Égj miatta, mint pokol. [...] Mindenik falat haraggá Forrjon össze bennetek; A gyűlölség ostorozzon, Egymás ellen felhuszítson: Marakodva vesszetek." Mármost miféle teremtmény ez a Mirigy? A már említett kategorizálás értelmében a „B" és „C" típusú alakok kevert formája lenne: a „földi" szinten parasztasszony, vén udvari szolgáló, tehát valóságos, mindennapi lény. Másrészt mítikus-varázsos ereje van. Arra is képes, hogy párbeszédbe keveredjen a Pokollal. A költői műben elfoglalt helyét pedig legpontosabban Horváth János határozta meg: „nem is véletlenül árt, mint a Gyergyai vénasszonya [...], hanem kezdettől fogva szándékosan, s mindvégig kitartón s következetesen [...]